Marci és a KSH elnöke
Hazafelé tartottunk az óvodából, mikor föntről közeledtünk a KSH felé. Az épület előtt ott állt egy elegáns kocsi. Marci azonnal rávágta messze csilingelő hangon:
– Mercedes.
– Igen, Marcikám, ez az elnök asszony Mercedese.
– És te barátosa vagy az elnök asszonynak?
– Barátosa éppen nem vagyok, de látásból ismerjük egymást.
– És az elnök asszony hol van?
– A hátad mögött.
Dr. Nyitrai Ferencné éppen akkor ért oda, megsimogatta Marci buksiját, beszállt a Mercedesbe, és elhajtatott.
A legfőbb érv
Akkoriban voltam én 35, Marci pedig 4 éves. Hazafelé tartottunk az óvodából. Már a Május 1. úton (leánykori és mostani nevén Hermina út) jártunk, mikor kicsit szélesebb amplitúdóval szembe jött velünk egy férfi. Pénzt kért tőlem vasúti jegyre, mondván, hogy Debrecenbe kell utaznia. Aggodalmamnak adtam hangot, hogy félő, ez a pénz nem vasúti jegyre kell. Erre ő tiltakozott:
– Nem, nem, én nem vagyok részeg.
– Maradjunk ennyiben, gyere Marcikám. Kézen fogtam a gyereket, és mentünk hazafelé. Tisztes távolságból Marcikám félig hangosan így morfondírozott:
– Nem részeg, nem részeg, hát hulla részeg, neked is azt mondta, hogy fiatalember.
Hozzászólások