Postásy Csaba | Estike

Szépirodalom - vers

Estike

 

                                 ESTIKE

 

                  Hát ez a nap is elszállt

                          A Nap persze megint nyugatra emigrált

                           Csak egy sápadt fénysugár maradt

                            Velem az estre – Lustán, álmosan

                              Sárguló papíromra vetve – Tollam

                                Csak saját árnyékát leste – Merengve

                                 Írni nem akart – Minek? Kinek?

                                  Reggelre, mire a Nap keleten

                                   Rám köszön – Elalszom úgyis

                                  Végleg – Sortalanságomhoz

                               Csak átvitt értelemben lesz közöm

                        

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Estike”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés