Pődör György | Téli latolgató

Szépirodalom - vers

Téli latolgató

 

Szelíd folyón feszülő jég,
így vagyok mindkét parton,
kíváncsi füzes, kéklő ég,
ahogy világom tartom.

Csobogássá olvadó híd,
ha itt a tavasz, a nyár,
hívó jeleket adó ív,
amin dalol a madár.

Ott lehet a tél nyugalma,
hol földig ér a fehér,
s a várakozás jutalma
a tavaszba belefér.

Majd ezernyi fű és virág
színes csodaként kinő,
előre forog a világ,
meg a röppenő idő.

Fent mindig kék a messzeség,
lent lábnyomok, csak körök,
s latolgatja sok nemzedék,
hány percből áll az örök?

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Téli latolgató”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés