A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált 1996 óta kétévenként rendezik meg. Nem túlzok, ha cirkuszrajongónak titulálom magam, hiszen talán ha 1-2 fesztiválból maradtam ki, de a többi műsornak is rendszeres látogatója vagyok. Ma már művészet a cirkusz, amely a maga kategóriájában épp olyan élményt nyújt, mint bármilyen más rangos előadás, legyen az például klasszikus vagy könnyűzenei esemény, avagy színházi darab.
ifj. Richter József és Merrylu Richter
A cirkuszművészet nálunk is elismert, ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy az idei megnyitón az „A” program előtt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a cirkuszművészetet mint nemzeti kincsünket méltatta, kiemelve id. Richter József nemzetközileg is elismert munkásságát, aki tavaly itthon ezért Kossuth-díjat kapott. A második napon a „B” programot Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár megnyitója vezette be, aki két főbb bejelentést tett: 1. Kormányhatározat értelmében megépül az új cirkuszközpont Budapesten. 2. A kínai-magyar kultúregyezménynek köszönhetően, magyar osztályt indítanak Kínában, ahol a tanulók 3 éven keresztül bekapcsolódnak a világszínvonalú pekingi akrobataképzésbe, mialatt kínaiul és angolul is megtanulnak. Várják az érdeklődők jelentkezését a felhívásban foglaltak szerint.
Budapestre, a világ egyik legjelentősebb cirkuszi seregszemléjére minden földrészről érkeztek artisták, Perutól az USA-ig, Etiópiától Franciaországig, Kínától Jakutföldig. A programra nehéz megfelelő dicsérő jelzőket találni. Nagyszerű produkciók követték egymást, melyek színvonalát mi sem mutatja jobban, mint a legtöbbször állva tapsoló zsűri és publikum. Úgy gondolom, művész ennél nagyobb sikert nem arathat a közönsége előtt. Egyedülálló módon, a cirkuszvilág elitjéből álló nemzetközi zsűri mellett a magyar utazócirkuszok igazgatói is zsűrit alkottak, külön pontozva és díjazva a produkciókat. A fődíjakon kívül számtalan különdíjat osztottak a külföldi és magyar cirkuszok, szakmai egyesületek, színházak képviselői, így senki nem maradt díjazás nélkül, sok cirkuszművészt pedig egyenesen elhalmoztak az elismerésekkel.
Túl a fő versenyprogramon, kapcsolódó események gazdagították a fesztivált. Fiatal magyar tehetségek mutatkoztak be a „Newcomer show” keretében, míg a „Lyrical circus late night show” magyar és külföldi cirkuszművészek által előadott lírai számokból állt. Mindkét csoport első helyezettje fellépett a fesztivál gálaműsorában. Ha már összejöttek a világ vezető cirkuszi szakértői, szakmai konferenciát is szerveztek a jövő cirkuszáról és feladatairól, az artistaképzésről és –oktatásról. Ami engem illet, nem tudom el sem képzelni, hova fejlődhet még a cirkuszművészet, de a szakemberek szerint az út végtelen.
Kínai Nemzeti Akrobata Csoport
A nemzetközi zsűri két győztest hirdetett, Arany Pierrot díjjal jutalmazta ifj. Richter Józsefet és Merrylu Richtert a balett lóháton számért (1. fotó), valamint a Kínai Nemzeti Akrobata Csoportot (2. fotó). Négy produkció Ezüst Pierrot díjat kapott, így az orosz lovas akrobaták, az orosz levegőakrobaták, az olasz-bolgár női emelőpáros, a spanyol-olasz levegő emelőszám. Bronz Pierrot díjat is négy produkciónak ítéltek oda, akik az orosz zsonglőr, a perui Duo Vitalys erőemelő kettős (3. fotó), az orosz akrobatacsoport, és az ukrán bohócok voltak.
Budapest főváros különdíját a Jakut Diamond Cirkusz akrobatái kapták.
Ifj. Richter József és felesége a lovas balettért a fesztivál fődíja mellett a magyar cirkuszigazgatók zsűrijének arany díját is elnyerte. Többek között különdíjat kapott még (kettőt is) Varga Riko Manuel artistaképzős zsonglőr, aki a fiatal tehetségek között is első lett, Szlavkovszki Zsolt artistaképzős akrobata, aki most mérette meg magát először nemzetközi porondon.
A magyar és az orosz lovas számok egészen lenyűgözők voltak, előbbinél a lóháton előadott, akrobatikus elemekkel teletűzdelt, egyensúlyozó, balettszerű produkció, utóbbinál a vágtató lovakon keresztül-kasul ugráló, körben tekeredő lovasok szédítő tempója. Az erőszámokat látva nem fogható fel, hogyan lehet két embernek egy közös ponton fenntartania az egyensúlyát, miközben a testüket kitekerik, oda-vissza lépcsőznek, körbejárják a porondot, vagy a levegőben forognak. Nem kevésbé méltó az elismerésre, amikor az akrobaták egymás vállán és fején állva, egy hintán átlendülnek a magasban a manézs túloldalára, vagy elkapják a másik oldalról a levegőben szaltózva érkező társuk kezét-lábát, vagy pedig repülés közben milliméter és másodperc töredéke pontossággal dobják és kapják el a hintát. Lehet folytatni a sort a levegőben kézről-kézre egymásnak dobott lányokkal, akik eközben forogva, a talpukon tálkát egyensúlyoznak, meg a szemmel kibogozhatatlan pózokban, a talajtól szinte elszakadt, egymáson magasodó akrobatákkal, akik egyike egy nagyméretű xilofonon egy kézen ugrál, miközben hibátlanul eljátszik egy dallamot. Nem hagyható ki a karikaszám méltatása sem, amelyben az egymásra helyezett, végül már öt karikán is átugranak, egyszerre többen, a legkülönfélébb testhelyzetben, vagy a pingponglabdás zsonglőröké, akik szaltózva, aztán gúlában állva, lépcsőn le és fel egyaránt urai a labdáknak. A zsonglőr pedig varázslatot mutat be karikával, labdával, buzogánnyal, úgy, mintha vonzaná ezeket az eszközöket, mindegy, hogy a háta mögött, a talpa alatt, a cipője orrán, milyen röppályán és hányat repít, miközben ő maga körbeforog. A bohócok harsány nevetésre fakasztják a nézősereget, ötletesen, szellemesen, humorral előadva egymás ugratását, reménytelen nevelését, de persze zsonglőrködni és egyensúlyozni is tudnak, és nem riadnak vissza egy-egy gyanútlan nézőnek a kiszemelésétől sem a produkciójukhoz.
Duo Vitalys erőemelő kettős
Még folytathatnám a sort, ehelyett azonban inkább javaslom a „Fesztivál Plusz – Varázslatos győztesek” című előadáson mindezt személyesen átélni, amely program már műsoron van, és március 15-ig megtekinthető. Garantáltan élvezetes, színvonalas szórakozás minden korosztálynak.
Ha majd látva a műsorszámokat, az idősebb korosztály tagjai – mint én is – visszagondolva a régi idők vándorcirkuszaira, a kisebb-nagyobb sátrakban tartott előadásokra, minden bizonnyal fényévnyi távolságot észlelnek. Ami akkor elég volt a közönség szórakoztatásához, az most az artistaképzőben a felvételihez sem jöhetne szóba.
A cirkuszművészek megérdemlik a megbecsülést és a tiszteletet, akik kicsi gyerekkoruktól mindent alárendelnek a tanulásnak, mert csak ilyen áron kerülhetnek cirkuszporondra. Mai kifejezéssel úgy is mondhatjuk, összművészetet kell elsajátítaniuk, hiszen a produkcióknak nem „csak” az egyensúlyozás és az erő a része, hanem szervesen hozzájuk tartozik a mozgás, a ritmus, a tánc, a színészi játék, az arcmimika, és bizonyára még lehetne tovább sorolni. Az összművészet másrészt a cirkuszi műsor egészére is igaz, hiszen a hang- és fénytechnika, a zenei aláfestés, a kosztümök tervezése és kivitelezése, a sminkek, a rekvizitek, a rendezés mind olyan elem, amelyeknek együttesen magas színvonalon, ugyanakkor az egyes számokkal is összhangban kell megvalósulniuk.
Szeressük tehát a cirkuszművészetet, hiszen értünk van, csakúgy, mint a többi művészeti ág!
(Fotók: Fővárosi Nagycirkusz)
Hozzászólások