Hajnal Éva | Elüldögélős

Szépirodalom - vers

Elüldögélős

 

Hajléktalanként leng a szél,
az utcakő is ténfereg,
két gyönge madárlábain
lépked az est, kis fény dereng.

Bezárul csöndben mind a ház,
elüldögélve hallgatok,
csak kulcs csikordul álmain,
nem nyílnak már az ablakok.

A vers első közlésként a Szózat antológiában jelent meg.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Elüldögélős”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés