Kamarás Klára | Tudom

Szépirodalom - vers

Tudom

 

 

Tudom, hogy előbb kellett volna
nevetni, sírni, és dalolni.
Már minden elszállt messzi múltba,
avas a kamra, s kincse talmi.

*

Nem is az fáj, hogy ez vagy az volt,
hanem, hogy a múlt megmeredt holt,
s már nem változtat rajta semmi,
de mégse lehet elfeledni.

*

Majd mikor a föld lesz az ágyam,
betakar és átölel csendben,
fű nő az úton, melyen jártam,
s rozsdás kolomp dalol rekedten.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Tudom”


  1. Nagyon szép. Jólesik olvasni. Köszönöm, kedves Kamarás Klára.

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2020. február 10., 03:49

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés