Nászta Katalin | Öregemberek szerelme

Szépirodalom - vers

Öregemberek szerelme

nem kell mindent kimondani
hisz nem lehet
hadd sejtsem meg
én fedezzem fel
mi van benned
hagyd meg örömöm
hogy megalkothatlak
s kirakom arcod kincseiddel
mik nekem ragyognak

olyan jó így
nincs ilyen több
egy élet hossza tölt ki
s betölt
minden rést
minden hasadást
mit hiányod okozott

vitatkozom a mindenséggel
hogy értselek
kitakarom a világot
látni hova rejtőztél benne
megtalállak
befogom szavaiddal
világod
mi elrejtett előlem

úgy vallom meg neked
szerelmem
hogy senki fel ne tűzhesse soha
zászlónak semmiféle rúdra
csak nekem lobogj
s neked lobogok
titkok házában
lángvörösen

és tudni fogjuk
de csak mi ketten
nem szégyenpír ez
szerelmünk így lebben
lázunk hűti
s lágyan
álmainkba lobban
megkövülten



2020. február 9.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Öregemberek szerelme”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés