Bánfai Zsolt | Vallomás

Szépirodalom - vers

Vallomás

Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.

Elől a megváltás némasága,
mögöttünk a fájdalom evez.
Mosolyod kövekbe mártod –
gyönge vagy. Ajkaidra
kavicseső permetez.

Én nem érzem a létet tehernek,
csak néhány sziklát hordok vállamon.
Ha letettem, lépj ki velem majd
a fényre – balga lenne az üdvösséget
egymagam eljátszanom.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Vallomás”


  1. Szép gondolatok, és ami még fontosabb, igazak! Gratulálok!

    Hozzászóló: Bandi András | 2020. február 16., 11:13

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés