Beszélgetőpartnerem Müller Péter Sziámi, akivel a Nikola Tesla – Végtelen energia darab sajtótájékoztatója után beszélgetünk a Ram Coloseumban 2020. február 11-én délelőtt.
Müller Péter Sziámi és Szarvas István
Nem vagyok könnyű helyzetben, mert annyira népszerű, hogy szinte lehetetlen a közelébe férkőzni.
A lényeg, hogy most itt vagyunk.
Végső soron te minek tartod magad? Nagyon nehéz eldönteni, mert annyiféle területhez értesz.
Számomra ez eléggé egyértelmű: költő vagyok. Az élet úgy hozta, hogy nagyon sok mindennel foglalkoztam, voltaképpen mindent igyekeztem költőileg megélni.
Akkor kezdjük például, hogy tudtad költőileg megélni a Sziget Fesztivált, amit Gerendaival együtt megálmodtatok?
Azt szeretném mondani, hogy a Sziget Fesztivál tipikusan egy ilyen történet. Soha nem akartam se vállalkozó lenni, se fesztiválszervező. Énekeltem a dalaimat, és az a zenekar akkor nagyon-nagyon népszerű lett. Rengeteg megkeresés jött. Én egy kis faluban laktam akkor Zalában. Nem tudtam mit kezdeni a havi 3000 levéllel, úgyhogy azt találtuk ki, hogy csinálunk egy kis nyaralást. Minden városban voltak ilyen értelmes, érzékeny fiatal barátaink, hogy mindenhonnan elviszünk egy-két embert, egymással összeismertetjük őket, és akkor ez egy jó háló lesz, egymást megerősítik a problémamegoldásban meg a barátkozásban. És ez így meg is történt, tehát 80 emberrel és 20 zenekari taggal és rokonokkal megtöltöttünk egy ilyen százfős fantasztikus tábort Zalaegerszeg mellett az Alsó-erdőben. Ott egyébként a tevékenységi kör az nagyjából az volt, ami később a Sziget Fesztiválnak a spektruma lett, tehát a koncerteken, színházi, zenei műhelyeken át a sportig, strandra jártunk és hullócsillagot számláltunk. Tehát valahogy egy ilyen nagyon komplex dolog volt az egész. Nem is volt más probléma csak az, hogy a következő évben, anélkül, hogy ezt különösebben meghirdettük volna a 80 helyre, majdnem 9000 ember jelentkezett, és akkor fölmerült az, hogy hova vigyük őket. És ekkor álmodtam meg a Sziget Fesztivált Gerendai Karcsival, aki viszont szervező volt, tehát ő volt a zenekarnak a koncertszervező, plakátragasztó embere. Nagy barátság volt köztünk, és akkor azt mondtuk, hogy vagy vigyük el őket valahova – nem volt hova vinni őket, mert nem volt olyan fesztivál, ahova mondjuk, családosokat vagy kiskorúakat lehetett volna vinni –, és akkor azt mondtuk, hogy hát sajnos kell csinálnunk egy ilyet, ez lett a Sziget fesztivál. Ez is a versekből jött valahol.
Engem mindig érdekelt az, hogy minden költő ért a zenéhez, vagy pedig van olyan költő is, akinek nincs zenei affinitása?
Sajnos nagyon sok ilyen költő van. Ami csak akkor kezd baj lenni, amikor dalszöveget próbálnak írni. Találkoztam ilyennel. Most neveket nem említek, nagyszerű költők, és mondjuk, amikor fölkérik őket dalszövegírásra, akkor énekelhetetlen, amit írnak. Nálam pici korom óta ez úgy van, hogy mászkálok, és közben dalszerűen írok nagyon sokszor, legtöbb versem az valamilyen módon zenésíthető vagy énekelhető. Nekem a belső ritmusélményem az, ami igazából közvetlenül hozzáköt ehhez a mondjuk úgy, hogy költői tevékenységhez, a szívverésemnek, a lélegzetemnek, a járásomnak a ritmusa, azokból születik a vers.
Ugyanakkor nemcsak költő vagy, hanem zeneszerző?
Nem, nem vagyok zeneszerző.
Zeneszerzőnek nem tartod magadat. Zenekarod van.
Nem, egy-két számnak a zenéjét alaphangon én írtam, de soha nem én hangszereltem.
Nagyon érdekes az a történet, amit olvastam, hogy édesapáddal, Müller Péterrel együtt csináltatok a Madách Színházban egy darabot, amiből lett végső soron a te neved. Erről mondanál egy-két szót?
Igen, szívesen. És nem is egyet, hanem utóbb többet, tehát sok nagy sikerű musicalt írtunk együtt. Az első a Mária evangéliuma volt, amire a papa megkért, hogy írjam meg bele a szöveget. Az egész versben van, borzasztó nagy munka volt. És egészen más jellegű, mint amivel éppen akkor foglalkoztam, mert akkor is rockzenekarom volt. Csodálkoztak is emberek, hogy ez a kettő hogy egyeztethető. De nagyon szépen a Sziámi közönsége is odaszokott a Mária evangéliumára. Sőt utóbb aztán ezt játszották el a pápának is a pápalátogatásakor is Pannonhalmán. Ahogy a főpapi gyülekezet fogalmazott – mert ugye ők bekérték megítélésre a szöveget, hogy egyáltalán szabad-e –, azt mondták, ez egy szentlélek sugallta szöveg. Úgyhogy még ilyen szakrális dolog is lett. De amit kérdeztél, arra pedig az a válasz, hogy ugye elég viccesen nézett volna ki a Madách Színház homlokzata, hogy írta Müller Péter és Müller Péter. És akkor nekem már a becenevem volt a Sziámi, mert volt az a zenekar, és akkor ezt választottam mellé művésznévnek.
Édesapáddal is készítettem egy interjút. Csodálatos volt, mert a negyedik-ötödik mondat után, ahogy ő kifejezte, együttrezgésünk volt. Azt mondta, hogy azt szereti, hogyha együtt rezeg vele a közönség. Tehát egy hullámhosszon vannak. Ő nagyon sokszor beszél spirituális megérzésekről. Neked is vannak ilyen spirituális megérzéseid?
Egyrészről az én életemben a legfontosabb ez az együttrezgés. Például a papával nagyon jól rezgünk együtt minden szinten, nagyon nagy barátság is, azon kívül, hogy az édesapámnak, hogy együtt dolgozunk. És amúgy pedig az, amit mondjuk, így spiritualitásnak hívunk, az nagyon egyszerűen úgy van, hogy sok materialistával találkoztam, vagy annak mondják magukat emberek, de olyannal még nem, aki ne tudná, hogy a világ nem annyi, amennyi látszódik belőle. Nekem ez az érzés nagyon intenzív, hát ez mondjuk, az ihlet, amikor írni kezd az ember.
Mit mondanál el szívesen, amit én nem kérdeztem?
Semmit. Légy olyan drága, és kérdezz, mert a válaszok azok megvannak, a válaszhoz nincsenek meg a kérdések. Ez a te dolgod. De mondjuk, a Tesláról szívesen mondanám el, hogyha már annak az apropóján ülünk itt, hogy ő aztán egy egészen kihegyezett és kivételesre hangolt spirituális ember volt. Nemcsak arról van szó, hogy lehet tudni, hogy a technikai ötletei azok a kozmoszra hangolódásból születtek, de hát konkrétan úgy is, hogy a keleti tanok iránt nagyon fogékony volt. Nem véletlen, hogy Sarah Bernhardt is ott van a darabban, aki szintén misztikus életet élt, és a kor legnagyobb színésznője volt.
Egy érdekes dolgot hadd mondjak el neked! Eddig olyan volt, hogy házaspárok jelentek meg a könyveimben, de ti lesztek az elsők, hogy apa és fia is szerepel az interjúkötetben.
Megtisztel. És köszönöm szépen.
Hozzászólások