Füstbe ment ifjúság • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Füstbe ment ifjúság

A jövő, amit egykoron oly tisztán láttam
Perzselődik, emésztődik a pusztító lángban
A tűzben, melyet a lelkem kétsége táplál
Mióta a jelenbe vetett hitem is végképp füstté vált

A múltam még parázslik, izzik lent a mélyben
Csak hittem, hogy magam mögött minden utat felégettem
Visszatérni a fa gyökereihez, újrakezdeni, nincs már erőm
Nem lehet, hisz elszálltak a víg, fiatal esztendők


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS