Bakos Lászlóról, aki elsőként lett a színház örökös tagja
Egy kis bevezető gyermekkorom világából
Pécsre kisgyermek koromban, 1953-ban költöztünk a somogyi Csurgóról és egy tipikus bérházban laktunk a Rákóczi út végén, majdnem szemben a Légszeszgyár utcával. Mivel életünk nagy részét az udvaron töltöttük, gyermekzsivajjal telt meg ez a jellegzetes, négyzet alakú pécsi udvarunk délutánonként, tavasztól őszig. Az 1960-as évek legelején már két, a házban lakó maszek azt is megengedhette magának anyagilag, hogy télen disznót vágjanak az udvaron, amely nékünk, gyerekeknek egy külön látványosság volt. Nem is beszélve a jégpályáról, amelyet a felnőttek alakítottak ki, hogy a téli időben se maradjunk látványosság nélkül. Ki is használtuk korcsolyázásra alaposan, bár erre a város népének lehetősége volt a székesegyház és a Barbakán közötti profi jégpályán, valamint később iskolánk, az Egyetem utcai alma mater udvarán is.
Ebből is látható, hogy a legtöbb gyerek örömmel jött le az udvarra, kivéve például a nálunk idősebb, csodaszép Vass Ágit, aki komoly kis- és nagylányként már akkor is sokat gyakorolt hegedűjén – nem csoda hogy nemzetközi hírű művész vált belőle. Még ma is jól emlékszem arra, hogy egy szeptember elsejei napon az a nálam nagyobb lány, akivel sokat játszottunk addig együtt, leszólt hozzám az udvarra: – ma voltam iskolában! Hogy milyen az az iskola, egy év múltán én is személyesen megtapasztaltam…
Egyszer aztán egy vállalkozó kedvű lány (ha eltekintünk a kortól, amelyben éltünk, nyugodtan nevezhettük volna hölgynek) költözött albérlőként az egyik alagsori lakásba, és gondolt egy merészet: rábeszélt bennünket, gyerekeket arra, hogy az udvar felső részén lévő poroló-rúd körül műkedvelő színházi előadást tartsunk, amelynek ő volt a rendezője, dramaturgja, díszlet- és jelmeztervezője. A nagy izgalommal várt előadást egy szép nyári napon megtartottuk, és sok nézőnk akadt a szülők és lakók részéről, akik az udvari ablakokból csodálták meg ezt a nem mindennapi előadást. Természetesen én is kaptam egy epizód szerepet benne, amelynek nagyon megörültem, örömmel feszítettem jelmezemben.
Egy másik „művészeti ággal” is találkoztunk néha, amikor egy-egy alkalommal kintornás is beszabadult az udvarra, úgyhogy amikor a drága Bilicsi Tivadartól meghallottam híres dalát a rádióban, már volt kit elképzelnem magamban.
Ezek voltak az első találkozásaim a „teátrumi világgal”, pedig akkor nálunk lakott már jó ideje Bakos László, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze. Kis nebulóként nagyon büszkék voltunk arra, hogy ilyen neves művész él a mi házunkban, de az igazat megvallva nem sokat találkoztunk vele személyesem, ugyanis délelőtt és délután próbált, este pedig előadása volt, amely nem egyezett a mi „napirendünkkel.” Amikor pedig – mint később megtudtam – másodszor is megnősült, már nem lakott nálunk…
Ki is volt Bakos László?
Bakos László
Bakos László a Veszprém megyei Csabrendeken látta meg a napvilágot 1893. december 27-én. Középiskolai tanulmányait magánúton végezte, 1923-ban fővárosi színművészeti főiskolán szerzett diplomát. Faragó Sándor színtársulatával számos vidéki városban szerepelt. 1942-ben rétalapy Hlatky László igazgatósága alatt szerződtette a Pécsi Nemzeti Színház, amelynek haláláig tagja maradt. Nemsokára a közönség egyik kedvence lett kiérlelt karakter-, majd epizód alakításaival. Filmben is szerepelt. 1963-tól volt nyugdíjban, elsőként ő lett a Pécsi Nemzeti Színház Örökös Tagja. Meghalt Pécsett, kórházban, 1969. november 14-én.
Színészi pályájáról
Ha a színházunkban betöltött státuszát vizsgáljuk, érdekes megfogalmazásokat találunk. A mai fülünknek szokatlant ugyan, de akkor ez 1949-ig így volt használatos a teátrumi szakzsargonban, és színi évadonként mindig külön közölték. Ezek az évadok tudvalevőleg ősszel kezdődtek, és nyár elején értek véget – akárcsak ma is.
Amikor ideszerződött, az 1942/1943. színi évadban segédszínészi státuszba kapott besorolást, de a titkári teendőket szintén ellátta. Hatalmas ambíciójára jellemző volt, hogy már 1943. április 4-én Maros József színházi karmesterrel együtt igazgatói pályázati kérelmet nyújtottak be, amelyben azt javasolták, hogy az akkor már működő pécsi színi kerület kisebb városaiban (a Bács megyei Baján, a „Somogyországi” Kaposváron, a baranyai Mohácson) a pécsi színház irányítása alatt 16-20 fős helyi társulatok szervezése lenne kívánatos. Az igazgatói pályázatot dr. Székely György nyerte meg, ő pedig színészként szolgálta tovább Tháliát megyeszékhelyünkön…
Ha visszatérünk a színészi „besorolására”, akkor az 1943/1944. színi évadtól az 1945/1946.-ig jellemszínészként, míg az 1946/1947. évadban karakterszínészként határozták meg, az 1947/1948.- és az 1948/1949. évadban ismét a jellemszínész-meghatározást találjuk a neve mellett. Ezt követően, a szocialista korban, a színházak 1949. évi államosításával megszüntették ezt a gyakorlatot.
Amikor 1950-től a legendás Szendrő József vette át a színház vezetését, nemcsak színház-történetileg, hanem színház-szakmailag is új fejezet kezdődött a Pécsi Nemzeti Színház életében. Az idő előrehaladtával Bakos László karaktert váltott, a színházban epizodista szerepkörben találjuk, és ebben a szerepkörben is mindig a maximálisat nyújtotta, színházi hűségével, tartásával, tehetségével a teátrum megbízható tagjává vált – haláláig.
Nevezetes alakításai pályája elejéről és végéről
Természetesen nem lehet minden előadást, amelyben szerepet kapott fölsorolni – már csak adataink hiányossága miatt is –, ezért választottuk ezt az eljárást, de ez a fölsorolás is bizonyítja alakításainak széles művészi skáláját. (A fönnmaradt műsorfüzeteknél, plakátoknál, hírlapi kritikáknál pedig a kiadvány-, illetve az írás keletkezési idejét közöljük.) Ez a részleges összegzés azonban arra is jó, hogy bepillantást nyerhessünk a Pécsi Nemzeti Színház jelzett évtizedeinek művészi munkájába, és fölidézhessük a korszak rendezőit, színészeit. (Az idősebbeket egy kis nosztalgiázásra, a fiatalabbakat pedig „ismerkedésre” bírván. Híres, vagy később azzá váló országos és helyi művészek, valamint elfeledett nevek szintén fölbukkannak itt.)
1946. április 30. és május 17.
Májusi népünnepély – tarka estek
Konferált Szalay Károly, föllépett az egész társulat (Így Bakos László is.)
1946. június 20., 26-30.: Évadzáró előadások
Éri Halász Imre: Meddig fogsz szeretni?
Vígjáték 3 felvonásban, Bakonyi Ödön zenéjét összeállította és vezényelte a szerző, rendezte Takács Oszkár – A társulat tagjaként ő is föllépett.
1947. március 15.
Madách Imre: Az ember tragédiája bemutatója
Rendezte: Farkas József, a színház zenekarát Bakonyi Ödön vezényelte.
Ádám: Bicskei Károly, Éva: Váradi Gyöngyi, Lucifer: Lendvai Lajos.
Bakos László alakításai: Péter apostol, Rudolf császár, Tudós.
(Érdekességként megjegyzendő, hogy a színlapon a három főszereplő nevét az egyes színekben játszott alakjával együtt szintén föltüntetik minden alkalommal folyamatosan.)
1954. október 1.
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai bemutatója
Színmű, földolgozta Földes Mihály, rendezte Lendvay Ferenc.
Ünnepi külsőségek között került sor a bemutatóra. A himnusz után Májercsik Béla színházigazgató köszöntője következett.
Az előadás főbb szerepeiben Pápay Klára, Szűts Iván, Buss Gyula, Fülöp Mihály, Farkas Antal, Tatár Eszter, Takács Margit, Békés Rita, Tánczos Tibor, Szabó Samu, Gurnik Ilona alakításában gyönyörködhetett a nagyszámú nézősereg. Bakos László Pál huszár szerepében lépett föl.
„A gazdájához ragaszkodó, de a haza ügyét mégis előbbvalónak tekintő közhuszárt Bakos László mutatja be. Alakítása jó, mert semmit sem túloz és gesztusaiból megérzi a néző a ki nem mondott szavakat is.” Ezt írta a Dunántúli Napló kritikusa („bj. dr.”) a lap 1954. október 3.-i számában.
1962. szeptember 21. (Évadnyitó előadás)
Kálmán Imre: Bajadér (Eredeti címe A Bajadér) című három felvonásos operettjének bemutatója
Bakos László
Julius Brammer és Alfred Grünwald szövegkönyvét átdolgozta Kolozsvári Andor, a verseket Kulinyi Ernő szerezte. (Kulinyi Ernő újságíró, kritikus személye azért érdekes, mert ő szerezte a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dal szövegét is, amely eredetileg a Hamburgi menyasszony című operettben hangzott el, zeneszerzője Vincze Zsigmond.)
Rendezte Kalmár András, koreográfus Eck Imre, vezényelt Paulusz Elemér. A díszletet Gergely István, a jelmezeket Gombár Judit tervezte. Gombár Judit 1961 óta tervezett jelmezeket a társulat tagjaként – főként a Pécsi Balettnek, és aki 1963-ig volt színházunk tagja. Maszkmesterként Léka László van föltüntetve.
A főbb szerepekben Mester Istvánt, Tóth Lászlót, Pataki (Pataky) Otíliát, ifj. Latabár Kálmánt, Papp Istvánt, Faludy (Faludi) Lászlót láttuk, Bakos László a színházi portást alakította.
A Dunántúli Napló 1962. október 2.-i számában (5. o.) a társulat új, szép karrier előtt álló bonvivánját mutatta be Tóth László személyében, aki akkor fejezte be zenei tanulmányait. Ő alakította – felváltva Mester Istvánnal – Radjami herceget.
(A komlói Zrínyi Művelődési Házban is előadták, a plakát kelte 1962. október 11. Itt már Kardos György vezényelte az előadást.)
1963. január 1. (A műsorfüzet kelte)
Molnár Ferenc: Liliom
Külvárosi legenda hét képben, rendezte Nógrádi Róbert
Liliomot Iványi József alakította, főbb partnerei voltak Győry Franciska, Pécsi Ildikó, Paál László, Takáts Margit, Végvári Tamás, Hegyi Péter, Faludi (Faludy) László, Dávid Kiss Ferenc. Bakos Lászlót szintén a föllépők között találjuk. (Érdekességként jegyezhetjük meg, hogy Paál László eredeti neve Pál László volt, amikor színi pályára lépett, akkor választotta művésznévként a Paál László elnevezést.)
1964. január 1. (A műsorfüzet kelte)
Bertolt Brecht: Antigoné című tragédiájának, és Bertolt Brecht: A kivétel és a szabály című tandrámájának színházi műsorfüzete
Alcím: Bertolt Brecht drámái 1 felvonásban.
A két egyfelvonásos előadás rendezője Nógrádi Róbert volt. Az első darabot Hajnal Gábor, a másodikat Bányai Gryem fordította. A színház az 1960-as évektől kezdődően már azt a gyakorlatot követte, hogy kortárs zeneszerzőket kért föl kísérő zene írására modern prózai előadásainál. A Brecht egyfelvonásosok esetében az elsőnél Szokolay Sándor, a másodiknál Szöllősy András volt a komponista. A nemzetközi hírűvé emelkedett, Eck Imre által vezetett balett-együttesnél pedig természetessé vált, hogy kortárs zeneszerzők szerzeményeire alkották meg a balett-koreográfiákat.
Itt a főbb szerepekben Bánffy György, Bódis Irén, Faludy (Faludi) László, Iványi József, Pécsi Ildikó játszott, Bakos László szintén szerepelt.
(A plakát az 1964. december 3-i két előadást hirdette a Szombathelyi Művelődési és Sportházban, vendégjáték volt tehát.)
1964. március. 6.
Georges Feydeau: Osztrigás Mici – bohózat 3 felvonásban bemutatója Heltai Jenő fordításában
Rendezte: Kalmár András, a jelmeztervező itt is Gombár Judit volt – immár vendégként. Itt kell megemlíteni színházunk két, hosszú ideig szolgáló tagját, Vata Emil díszlettervezőt és Léka László maszkmestert, akik számtalan siker részesei voltak. (Vata Emil szintén a színház örökös tagja lett.)
A címszerepben Péter Gizit találtuk, a főbb szerepeket Faludy (Faludi) László, Takáts Margit, Szabó Samu alakította.
Az abbé szerepében lépett föl Bakos László.
(Itt vendégjáték-plakátot mellékeltünk, azonban – mivel nem szerepel rajta a játszóhely, és csak az 1964. év található rajta – a többi adatot nem tudhatjuk.)
1965. május 14.
Fejes Endre: Rozsdatemető – a nagysikerű regényből az alkotó által írt színmű bemutató előadása
Rendezte: Szilágyi Sándor
A szereposztásban a színház akkori gárdájának színe-java megtalálható volt, és az akkori idős és fiatal kollégák egyaránt szerepet kaptak benne. Pécsi Ildikó (Csele Juli), Labancz Borbála (Pék Mária), Várady Szabolcs, Polonyi Gyöngyi, Iványi József (Hábetler János), Szalma Lajos, Győry (Győri) Emil, Fülöp Mihály, Baranyi László, Szivler József, Papp István, Galambos György, Péter Gizi, Mendelényi Vilmos (Hábetler Jani), Karikás Péter (narrátor), Faludy (Faludi) László, Berczeli Tibor, Vári Éva, Horváth Sári, Kun Magda (mint vendég). Még Mester István is színpadra lépett – beugróként. Bakos László szintén szerepelt a nagysikerű előadásban, ő volt a házmester.
(A Dunántúli Naplóban már a bemutató utáni napokban, 1965. május 16-án, a Vasárnapi Mellékletben kritika jelent meg az előadásról, nem kisebb személyiség írta, mint Bertha Bulcsu író-újságíró, aki akkor a baranyai napilap munkatársa volt.)
1966. január 1. (A műsorfüzet kelte)
Carlo Goldoni: (Arlecchino) Két úr szolgája című komédiája
Rendezte Sík Ferenc, Truffaldino szerepében Mendelényi Vilmos tündökölt.
Az előadás főbb szereplői Faludy (Faludi) László, Farkas Gabi, Szivler József, Bősze György, Vári Éva, Győry (Győri) Emil voltak, Bakos László a pincér szerepét játszotta el.
1966. szeptember 6. (Vendégjáték plakátja)
ifj. Johann Strauss: Mesél a bécsi erdő című három felvonásos operettje
Színpadra alkalmazta Kardos György.
Rendezte: Szilágyi Sándor.
Vezényelt dr. Dőry Miklós és Kovács Zoltán.
A szereposztásban a kor számos jelentős helyi színészét megtaláljuk. Szalma Lajos, Vári Éva, Bősze György, Győry (Győri) Emil, Bázsa Éva, Cseh Mária, Péter Gizi, Holl István, Faludy (Faludi) László személyében. Mellettük Farkas Gabi, Fülöp Mihály, Földessy Margit kapott szerepet. Az idős Johann Strausst Koppány Miklós, az ifjút Mester István alakította. Bakos László Holzkopf tanácsos szerepében tűnt föl.
(A vendégjáték időpontja 1966. szeptember 6. Sajnos, éppen a helyszín maradt le a plakátról.)
1967. május 13.
Huszka Jenő-Martos Ferenc: Lili bárónő című három felvonásos operettje bemutatója
Rendező Babarczy László, koreográfus Fodor Antal.
Vezényelt Paulusz Elemér.
A főbb szerepek alakítói között Mester Istvánt, Szalma Lajost, Várhegyi Mártát, Cseh Máriát, Vári Évát és Mendelényi Vilmost találjuk.
Bakos László József komornyik alakításával járult hozzá a darab sikeréhez.
(A sikerdarabokat vendég-előadásokon is játszották. Ezek egyike jelen esetben 1968. június 14-én, Siófokon, a szabadtéri színpadon történt, amelyről plakát is fönnmaradt az archívumban.)
1967. november 24.
Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál című zenés bolondsága bemutatójának színházi plakátja
A Pécsi Nemzeti Színház előadása. Rendezte: Szilágyi Sándor.
A főbb szerepeket Holl István, Fülöp Mihály, Vári Éva, Mendelényi Vilmos, Péter Gizi, Bősze György, Faludy (Faludi) László alakította.
Bakos László színművész az intéző szerepében volt látható.
1968. február 9.
Mátyás király juhásza – verses mesejáték
Bemutató a Pécsi Nemzeti Színház Gyermekszínházában, rendezte Babarczy László. (Délutáni előadás a Kamarában)
Írta: Jékely Zoltán, kísérő zenéjét szerezte Kocsár Miklós, a kísérő együttest Károly Róbert vezényelte.
Az előadásban Iványi József és Ágoston Edit alakította a királyi párt, a furfangos juhászt Bálint András keltette életre, A szereposztásban ifj. Kőmíves Sándort, Várhegyi Mártát, Bősze Györgyöt, Földessy Margitot, Kovács Dénest, Kutas Bélát, Báthori Máriát, Kovács Lászlót találjuk – Bakos László mellett.
„Szóljanak a kürtök, szólítsák a népet, Lássanak vigalmat itten, csodaszépet.
Írják krónikába nevét a juhásznak, Hadd szálljon a híre szép diadalmának!” – Mátyás király szavaival így zárult az előadás.
A kritikát az újságban dr. Nádor Tamás jegyezte.
(Érdekességként jegyezzük meg, hogy az újság 1968. február 9-i számában – pont a bemutató napján (!) – megjelent az a híradás, amely szerint az akkori NSZK-beli Schleswig-Holsteinben egy osztrák kutató egy olyan serleget talált, amelyet 1485-ben Bécsújhelyen maga az ostromot vezénylő Mátyás király adott Teufel lovagnak, Pitien vára kapitányának a négy éves ostrom alkalmából tanúsított hősi helytállásáért. Ezt a serlegbe vésett szöveg tanúsította.)
1969. február 14.: Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Színmű 3 felvonásban, rendezte Szilágyi Sándor
A Gyermekszínház bemutató-előadása volt ez is a Kamarában
A díszleteket Vata Emil, a jelmezeket Fekete Mária tervezte, a maszkmester Léka László volt.
Nyilas Misit felváltva játszotta Mendelényi Vilmos és Sólyom Katalin. A főbb szerepeket Győri (Győry) Emil, Galambos György, Iványi József, Karikás Péter, Takács Margit, Labancz Borbála, Vajda Márta, Holl István és Baracsi Ferenc alakították. Bakos Lászlónak a pedellus hálás szerepe jutott.
(Természetesen már akkor is szokásban volt „lefoglalni” a színházat, az előadást. Abban az időben nem cégek, hanem jobbára állami vállalatok tették ezt. A helyi MÁV dolgozók gyermekei számára például 1969. március 22-én délután 3-kor került sor az előadásra.)
1969. október 3.: Charles Dickens: Twist Olivér – Zenés színmű 2 részben
A Pécsi Nemzeti Színház Gyermekszínháza bemutató előadása a Kamara Színházban, Rendezte ifj. Kőmíves Sándor.
Az előadás főbb szereplői Sólyom Katalin, Paál László, Vajda Márta, Holl István, Fülöp Mihály, Szabó Tünde, Karikás Péter voltak, de szerepelt még benne Pásztor Erzsi (Holl István akkori felesége) is. Bakos Lászlót szintén a szereplők között találjuk.
(A bemutató szomorú aktualitása volt, hogy másfél hónappal Bakos László halála előtt történt.)
A kiemelt III. Richard-előadás: 1964. október 16.
A színház William Shakespeare születésének 400. évfordulója alkalmából tűzte műsorára a híres 2 felvonásos tragédiát, Vas István fordításában. Rendezője Dobai Vilmos volt, a címszerepet Bánffy György játszotta.
Ha végignézünk az akkori szereposztáson, érdekes dolgot tapasztalunk. Az első részben jobbára a mai nézőknek kevésbé ismerős neveket találunk, míg az akkor vagy később híres, illetve híressé vált színészek általában a névsor második felében találhatók. (Természetesen mindkét helyen akadt néhány kivétel.) Nézzük most a plakát első felét: Iványi József, Téri Tibor, Kutas László, Várady Szabolcs, Szigeti Miklós, Koppány Miklós, Szalma Lajos, Karikás Péter, Papp István, Náday Pál. A második felében található színművészek: Galambos György, Fülöp Mihály, Győry (Győri) Emil, Izsóf Vilmos, Berczeli Tibor, Baranyi László, Szivler József, Kutas Béla, Szerencsi Hugó, Monori Ferenc, Labancz Borbála, Koós Olga, Bázsa Éva, Pécsi Ildikó.
A műsorújság második felének érdekességeként jegyezzük meg, hogy az ifjú Mendelényi Vilmos Dorset márki, a királyné fia, a fiatal Vári Éva pedig a királyi apród szerepét kapta. S hogy tovább fokozzuk a meglepetést: Faludy (Faludi) László az első-, míg Paál László a második gyilkos (!) szerepét játszotta…
Bakos Lászlót a szereposztás első felében találjuk, ő Bourchier bíboros, canterbury érsek szerepében tűnt föl a színpadon.
Ki is volt ő személyesen a szemtanúk szerint?
Elsőként kedves ismerősöm, Sólyom Katalin színművész róla szóló emlékeit idézem föl, mivel ő – noha 1968-ban jött Pécsre, és Bakos László egy év múltán meghalt – többször játszott véle együtt, és a színpadon kívüli életét is ismerte addig a pontig, amíg Bakos László a színházban tartózkodott. Jól jellemezte egész lényét a híres klasszikus Móricz-mű, a Légy jó mindhalálig című alkotás színpadi változatában nyújtott pedellus-szerep. Epizód-alakításában egyszerre tükröztette a feladatából adódó szigort, az iskola vezetőihez, tanáraihoz fűződő helyzetét, de egyúttal hitelesen ábrázolta azt a szeretetet is, amely a gyerekekhez, különösen Nyilas Misihez fűzte. Igazi „régi vágású úriemberi mivoltát” ebben a szerepben sem tagadta meg. Ezt természetesen a leghitelesebben Sólyom Katalin érezte, aki fiatal színészként a főhőst játszotta. Egy egész színészi pálya summázata tükröződött ebben a „pici” szerepben…
Amint azonban „lelépett a színről”, ismét civillé vált, mint annak előtte. Mindenkihez szívélyes volt, nem húzódott el társaitól, a színház személyzetétől – már csak azért sem, mivel felesége szintén ehhez a gárdához tartozott –, de nem vett részt a büfés-társalgási életben, csak addig tartózkodott a színházban, ameddig kötelezettsége – és a feleségéhez fűződő meghitt, szeretet-teljes kapcsolata – megengedte.
Ezt erősítette meg Simon István volt ügyvezető igazgató barátom is, aki nélkül nem lehet elképzelni a Pécsi Nemzeti Színház utolsó ötven évét! Mozsgai Róbert barátom pedig mind „örökös” színházba járóként, mind szomszédként ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg.
Bakos Lászlóné, Csöpi néni szerepe a színházban
A visszaemlékezések szerint ő volt kellékesként a „teátrum mindenese”. Ha valamilyen adminisztratív és kiskereskedelmi ügyletet kellett elintézni, végrehajtani a színházon kívül, akkor őrá mindig lehetett számítani, és ezt a színházi belső feladatain kívül végezte. Amikor Bakos László első felesége elhunyt, és özvegy-emberként az 1950-es évek közepén elköltözött a házunkból, akkor a Sörház utca 9. számú ház udvarán lévő lakás lett az otthonuk második nejével, Csöpi nénivel halálukig. Mindhárom „kedves szemtanúm” megerősítette ezeket a történéseket.
Vele kapcsolatban említsünk meg egy, mai szemmel elképzelhetetlen színháztörténeti kuriózumot 1957-ből, noha ő ebben nagyon is mellékszereplő volt. (Ne felejtsük el azt a tényt, hogy ekkor zajlottak a forradalom megtorlásai letartóztatásokkal, kínzásokkal, perekkel, kivégzésekkel, bebörtönzésekkel!)
Történt pedig, hogy ekkor színre vitték az akkor kötelező szovjet darabok egyikét, Visnyevszkíj: Optimista tragédia című színművét, valamint Madách örökbecsű alkotását, Az ember tragédiájá-t. A Művelődési Minisztérium jóváhagyásával Katona Ferenc színházigazgató tájékoztatta a városi művelődési osztályt, hogy szétosztotta az alkotók és a tagok között az ezért járó nívódíjakat.
Marton Frigyes a szovjet darab rendezéséért 2500.-, Gumik Ilona a komisszárnő alakításáért 1500 forintot vehetett föl, Náday Pál, Kőszegi Gyula, Kovács Lajos 1500-1500.-, Korándy Dénes és Petőházi Miklós 1000-1000 forint jutalomban részesült. A Madách-mű színreviteléért Spányik Éva, Tándor Lajos, Somló Ferenc, Dariday Róbert, Fülöp Mihály 1500-1500.-, Körösi Bea, Csanálosy Zoltán, Heriszt János 500-500 forintot kapott. Voltak azonban olyanok is, akik minkét előadás színrevitelében segítettek: Tiszai Károly, Léka László, Heindl János egyaránt 500 forintot vehetett föl a pénztárban. A jutalmazottak között, a színészek mellett a műszaki-stáb és zenekari tagok is szerepeltek. Itt is találunk érdekességet: Horváth Jánost javuló magatartása miatt fegyelmi büntetése alól feloldották, és színészi státuszába visszahelyezték, ezen kívül a fizetését 200 forinttal is megemelték. S hogy miért Csöpi néninél használtam föl az alkalmat az ismertetésre, az az igazgatói beszámoló végén derült ki. Ugyanis Markó Sándor, Faludi László (sic!), Mándoky Kálmán mellett Bakos Lászlóné fizetését szintén megemelték 100-100 forinttal!… (Persze ezt tessék az akkori árakon számolni, a fiatalok pedig erről kérdezzék meg szüleiket-nagyszüleiket.)
Miért került előtérbe nálam Bakos László személye?
A gyermekkori élmények egy egész életre szólnak. Ezt az arany igazságot sokan valljuk, és ez mozgat bennünket egész életünk során. A fiatalok higgyék el, ők is így fognak járni majd később, néhány átélt évtized után. Aki nem így érez, annak nem lesz soha teljes élete. Az is igaz viszont, hogy egy személy „utóélete” attól-azoktól is függ, aki-akik példát látnak benne, és halála után megőrzi-megőrzik emlékét. Ha ma a színházra gondolok, először biztosan ő jut eszembe, mivel számomra ő „A Színész”, már csak azért is, mert ezzel a hívatással őáltala találkoztam életemben először.
Azért is szimpatikus számomra az ő életútja, mivel mind karakter színészként, mind epizodistaként egy fontos tanulságot jelzett: a színjátéknak ugyanolyan elengedhetetlen személye ő is, akárcsak a főbb szerepeket játszó pályatársai. Ő mindig, minden körülmények között a maximumot nyújtotta akkor is, amikor nem ő volt a reflektorfényben…
Amikor a Pécs Lexikon szerzőgárdájába kerültem, és a zenészek mellett a színészek életútját is rögzíthettem, mindjárt őrá gondoltam. Bakos László életrajzának megörökítése nem volt az előzetes tervekben, ráadásul életpályáján adathiányok jelentkeztek. Ezért elővettem a pécsi anyakönyvi másodpéldányokat a levéltárunkban, és kikutattam a pontos születési és halálozási adatait. A róla föllelhető adatokat a kutatásomat követően rögzítettem, majd megírtam róla a címszó szövegét. Nagyban segítette az elfogadást az a tény, hogy ő volt az első, aki megkapta színházától az „Örökös Tag” elismerést. Így – nagy örömömre – bekerült a lexikonba, és amikor fölmerült ennek a sorozatnak az ötlete, ismét mindjárt rá gondoltam – pedig csak néhány évig laktunk ugyanabban a házban, én még akkor kisgyerek voltam, és különben is: nem is találkoztunk személyesen sohasem!…
Forrásaim
Márfi Attila ny. főlevéltáros kollégám kutatásainak eredményeként számos kötet, tanulmány született e témában, nem csoda tehát, ha elsőként az ő kutatásaira támaszkodtam.
A Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Osztálya gyűjteménye sem hagyható ki a sorból, az ott őrzött dokumentumok – amelyek már az interneten is elérhetők –, nagyban segítették munkámat.
Gordon Zsuzsa
Kép forrása: Wikipédia
Ha valaki tanulmányt, visszaemlékezést készít, számba veszi a témájához tartozó könyveket, tanulmányokat, egyéb írásokat is. Így tettem én is, amikor a Pécsi Nemzeti Színház történetéről szóló munkákat néztem át.
A mai kornak megfelelően természetesen a számítógép keresőjét is sűrűn pörgettem, az interneten ugyanis nagyon sok minden megtalálható.
A személyes visszaemlékezések mindig is nagyban segítették a kutatók munkáját – összevetvén más forrásokkal. Szerencsémre Sólyom Katalin, Simon István személyében olyan segítőket találtam, akikre mindig számíthattam-számíthatok az emlékek fölidézésénél. Hozzájuk csatlakozott Mozsgai Róbert, aki joggal kaphatná meg az „Örökös Színházlátogató” címet, ugyanis már 1953-tól (!), tíz éves korától számítható állandó színházba-járása.
Ezt nem kisebb személynek, mint Gordon Zsuzsa színésznőnek köszönheti, aki 1949-től 1952-ig volt színházunk tagja, akkor a Vince utca 5. számú házban lakott, és aki nagyon megkedvelvén őt, a lakásbérletében magáról, pályájáról képeket, dokumentumokat mutatott az érdeklődő fiúnak. Mint mondtam, Mozsgai Róbert – aki később a Szikra Nyomda korrektoraként is figyelemmel kísérhette a színházi világot –, a Sörház utca 9. számú házban lakott, Bakosék udvari szomszédjaként.
Természetesen nékem is vannak színházi élményeim, amelyeket sorozatom későbbi részeiben használok föl majd.
Hozzászólások