Friendship

I think awhile of Love, and while I think,
Love is to me a world,
Sole meat and sweetest drink,
And close connecting link
Tween heaven and earth.

I only know it is, not how or why,
My greatest happiness;
However hard I try,
Not if I were to die,
Can I explain.

I fain would ask my friend how it can be,
But when the time arrives,
Then Love is more lovely
Than anything to me,
And so I’m dumb.

For if the truth were known, Love cannot speak,
But only thinks and does;
Though surely out ’twill leak
Without the help of Greek,
Or any tongue.

A man may love the truth and practise it,
Beauty he may admire,
And goodness not omit,
As much as may befit
To reverence.

But only when these three together meet,
As they always incline,
And make one soul the seat,
And favorite retreat,
Of loveliness;

When under kindred shape, like loves and hates
And a kindred nature,
Proclaim us to be mates,
Exposed to equal fates
Eternally;

And each may other help, and service do,
Drawing Love’s bands more tight,
Service he ne’er shall rue
While one and one make two,
And two are one;

In such case only doth man fully prove
Fully as man can do,
What power there is in Love
His inmost soul to move
Resistlessly.

_____

Two sturdy oaks I mean, which side by side,
Withstand the winter’s storm,
And spite of wind and tide,
Grow up the meadow’s pride,
For both are strong

Above they barely touch, but undermined
Down to their deepest source,
Admiring you shall find
Their roots are intertwined
Insep’rably.

Szerelem

Egy darabig a szerelmen gondolkodtam, mit is jelenthet.
A szerelem bonyolult fogalom,
Miként ínyencnek a laposhal, vagy az óbor.
Szétzúzhatatlan kapocs
Menny és Föld között.

Csak érzem inkább, mintsem tudom,
Hatalmas boldogság,
Bárhogyan próbálkozom is,
Halálomig sem tudom
Elmagyarázni soha.

Bár megkérdezhetném a szerelmet, ez hogy lehet,
De valahányszor megérkezik,
Mindinkább imádni való,
Mindennél fontosabb,
Így inkább néma maradok.

A szerelem nem tud beszélni, hogy felfedje titkát,
Csak belénk ég és cselekszik,
Átitatja világunkat,
Az ógörög szerelmi líra,
vagy bármely nyelv tolmácsolásában.

Az ember szereti az igazságot, gyakorolhatja is,
Csodálja szépségét,
Jóságát dicséri,
Amennyire csak lehet,
Mindhármat tiszteli is.

Amennyiben e fenti három találkozik bennünk,
Gyakorta összefonódva,
Lelkünkben eggyé válik
És a kedvenc egy csapásra
Kedvessé nemesül.

A szeretet és gyűlölet hasonló fogalmak tán,
Olykor azonos a természetük,
Melyek által társakká válunk,
Közös sorsra fűzve,
Talán mindörökre.

Egymást szolgáljuk, emeljük egyre magasabbra,
Kötelékünket szorosabbra fonva,
Szolgálatunk magasztos,
Az egy meg egy kettővé lesz,
majd a kettő eggyé válik.

e bódulatában elvakult ember jól példázza,
Életének minden területén,
Milyen hatalmas a szerelem,
Letelepszik lelke legmélyére,
Feloldhatatlanul.

_____

Mint két, robosztus tölgyfa, egymás mellett,
Dacolva a téli viharral,
Szélvésszel és árapállyal,
Mint a mező büszkeségei,
Életerősek mindketten.

Fentről semmi sem érheti őket, de lehatolva
forrásukig a mélybe,
Rácsodálkozol majd,
Gyökereik egybeforrtak.
Elválaszthatatlanul.