Nem keresem a rímes szavakat,
csak annyi kell, mi magától akad,
a sor végét cifrázni nem fogom,
inkább legyen dobpergéssel rokon,
legyen a vers dal, néha víg zene,
máskor anyák siratóéneke.
A ritmus klasszikus, vagy rap, vagy bármi más,
de dobogjon, mint száz szívdobbanás,
vagy suhogjon, mint madár ívelt szárnya,
kopogjon, mint versenylovak patája,
legyen dühöngő orkán… vagy bűvös szavak
csobogjanak, mint sziklák közt patak…
Hol ritmus nincs, az csak széttördelt próza,
aki így ír, a költészet adósa!
Hozzászólások