Smelka Sándor | A tavasz első napja

Szépirodalom - próza

A tavasz első napja

Tavasz első napja.

Fent, a Mecseken unatkozó egyetemisták lepik el a Szabadság-szobrot. Szelfiznek, andalognak, napoznak, sőt spontán pikniket rendeznek: egyikük pizzát rendel fel a hegyre. Kicsit odébb, a füves lankán apuka ereget óriásbuborékokat a két kisfiával. A házilag készült eszköz (két farúd zsinórral összekötve) kézről kézre jár. Szállnak körülöttük a buborékok, némelyikük kimondottan hatalmas (apuka műve), de vannak kisebbek is (a nagyobb fiú). Önfeledten játszanak, mint ahogy buborékok is szabadon lebegnek a kék ég alatt és a város felett, már amelyiket a kisebbik fiú nem pukkasztja ki. Az élet már csak ilyen: ahol buborékokat ereget valaki, ott feltétlen kell olyan valakinek is lennie, aki buborékokat pukkaszt ki. Ez a kettő nincs meg egymás nélkül.

A kép olyan szinten giccses, hogy leírni is nehéz: szállnak a buborékok, virágoznak a bokrok, szépek a fények, néha egy gerle repül el felettük. Lent a völgyben fényfürdőt vesz a város: mézszínűen fénylenek a homlokzatok. Idefent Szárnyas Niké szobra lobog.

Tavasz és a koronavírus vészhelyzet első napja.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “A tavasz első napja”


  1. Tudtad, hogy Niké fejetlenül szárnyal? Csak szólok!

    Hozzászóló: Bandi András | 2020. március 14., 17:17

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés