Istentelenül • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Istentelenül

Amikor az ember
végleg kimerül,
s feladná, úgy érzi,
számára semmi
sem sikerül,
akkor nyújtod
felé kezed.
Nem vagy egyedül!

Csak egy virágszirom,
hulló hópehely,
mely jelzi létedet.
Túl nagy itt a csend.
Lényem belesüketül.
Immár zajra vágyom,
ne érezzem magam
istentelenül!


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS