Talán túl van, talán ideát
honnét apám, anyám idelát
Az ígért menny, benne angyalok
hol boldogan szólnak dallamok.
Arcukat karcolja a lélek,
nem láthatom, hiába élek.
Múlik a van, és nincs ami volt.
hallgat a sír, és mind aki holt.
Fázom, mint ki hideg kőre lép
Nincsenek már, csak a pőre lét
bent koszorút fonnak az erek
Múlt sír bennem, ez a vén gyerek.
Talán mégis? Netán már soha?
Szellő vagy a remény bársonya?
Térdre hajt az időtlen világ.
A lét gyertyaláng. A ma virág.
Hozzászólások