Börzsönyi Erika | Időm végezetével

Szépirodalom - vers

Időm végezetével

 

Annyi időm volt, és hagytam
mind elfutni, mert mindig
valami másra vártam, ami
soha nem jön el: egy kis
pénz, egy új szerelem,
szerencse, és változás
az állandósult hiány
helyett, s közben talpam
alól futott az út, elfutottak
az évek. Most, a végesség
lehetőségének árnyával
lelkemen megéreztem,
milyen véges az út, amelynek
végén a test elporlad,
de örökké él a lélek.

 

2020-03-10

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Időm végezetével”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés