Nászta Katalin | Harmadnapon

Szépirodalom - vers

Harmadnapon

Hol vagy, Uram?
Úgy elárvultam Nélküled.
Sivár az utca, a ház –
minden puszta.
És akkor megjelent.
Nem ismerték föl, nem.
Csak hallgatva ez idegen beszédét
gerjedezni kezdett szívük:
a bizalom emlékezett.
S a feltámadt megnyilvánult –
velük ette a halat, kenyeret –
aztán az égbe emelkedett.
Angyalok vitték? Vagy magától?
És elkezdődtek a csodák.
Kivirult minden.
Reménykedni tanult a szomorúság.
Itt hagytam szavaimat nektek
s hogy eszetekbe jusson
a rendelt napon eljön a Szent Lélek.
Vigyétek, mondjátok mindenkinek,
én haltam meg bűneitekért,
a büntetést én szenvedtem el
helyettetek és értetek.
Örvendezzetek! Bízzatok bennem.
Higgyetek!
A tanítványok szót fogadtak.
S elkezdődött kálváriája a haldokló világnak.
Három nap alatt felépítem –
mondta teste templomáról,
mikor tanítványai csodálták
a földi templomot.
És lőn az egész hely templommá
ahová Őt, ki bekopogott,
bebocsátották.
Nemcsak vasárnapi halleluja –
ez az igazi ünnep.

 

2020. április 12.

 

Égbeboruló

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

4 hozzászólás van ehhez: “Harmadnapon”


  1. Telitalálat. Ünnephez méltó. Gratulálok!

    Hozzászóló: Bandi András | 2020. április 12., 08:34
  2. Köszönöm!

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2020. április 12., 10:40
  3. Nagyon szep!

    Hozzászóló: Romhanyi Mezei Maria | 2020. április 13., 10:02
  4. Köszönöm, Romhányi Mezei Mária művésznő!

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2020. április 16., 09:01

Válasz Nászta Katalin



Archívum

Hirdetés