Amit elénk társz, mért lenne titok?
Sem a harmatban úszó pázsitok,
Sem a szívekben zajló ütközet;
Hiszen tavasz van, furcsa szédület
Vibrál az ágak mézgás rügyein,
S a pára, mint csipkés baldachin
Neszek, csendszöszök bibéit rejti.
Pelyhezik zölden a nyír szakálla,
Fény hintál a házak ablakára.
Bolondos, kedves április! Te vén
Bohóc! Te vásott kis legény!
Sírhatsz, nevethetsz, rázhatsz havat,
Amit vetettél, mind kikél a mag.
Ilyen vagy, téged így kell szeretni!
Hozzászólások