Az ismertetést Nógrádi György egyetemi tanár a könyv előszavában írt ismertetésével kezdem: „Wéber Krisztina könyve objektíven, óriási empátiával és szeretettel ír Fallaciról. Minden munkája, így ez is, nagy lelkesedéssel és alapos felkészültséggel párosul. E művében is felkutatta a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi dokumentumokat és mindez olvasmányos és érdekes formában adja közzé. Megismerjük Fallaci születésének a körülményeit, az iszonyatos szegénységet, azt, hogy a kislány ki akar törni és saját életét akarja élni. Kezdettől fogva szemben áll Mussolini Olaszországával, tizenévesen részt vesz az antifasiszta ellenállásban. A háború vége után csalódik a pártokban, rájön, hogy mindenkit csak karrierje érdekel.
Kialakítja saját stílusát, a Fallaci-stílust, amely meghatározza egész életét. Őszintén hisz abban, hogy az igazságot kell képviselnie, és annak győznie kell.
1956-ban megrendítően tudósít a magyar forradalomról. Hollywoodban, a legnagyobb sztárokkal készít interjúkat és ezekben, szintén, könyörtelenül kimondja az igazságot. Ezzel együtt, jó páran egy életen át barátai lettek.
Sorra jelennek meg könyvei és ezek számos nyelven világsikert aratnak. Végigjárja a földet és tudósít a nők szörnyű helyzetéről.
Haditudósítóként bejárja a fél világot, többek között, Vietnamot és a Közel-Keletet.
Interjúi világszínvonalúak és még híresebbé teszik. Kioktatja Khadafit, Khomeinit, Pahlavit. Interjúi Giappal, Sharonnal, Golda Meierrel, Indira Gandhival, Tenggel, Kissingerrel szintén számos nyelven megjelentek és lesznek az újságíró iskolák alapművei.
A legelsők egyikeként ismeri fel a migrációt, mint veszélyforrást és ezzel kivívja a sajtó és a politika ellene irányuló támadását. Az élet őt igazolta.”
A szerző fülszövegében így ír:
„Nagyszerű és tanulságos egy olyan, a szó legnemesebb értelmében szabad szellemű emberről monográfiát írni, mint amilyen Oriana Fallaci. Keveseknek adatott hasonló izgalmas élet, mint a világ legendás újságíró asszonyának, aki bejárta a világot, személyesen tapasztalta meg a háborúk borzalmait, és emellett kora leghíresebb, és legbefolyásosabb alakjaival készített interjúkat.”
Az Időjel Kiadó által kiadott 295 oldalas monográfia az előszón és a forrásjegyzéken kívül 17 fejezetet tartalmaz. Az első fejezet „Amikor visszafojthatatlan zokogásként hullanak a papírra a szavak” címet viseli. Ebben a 2001-ben történt New York-i ikertornyok elleni támadást írja le, amelynek a közelében tartózkodott. A 12. „Az interjúk a történelemmel” címet viseli, ebben nagy interjúiról ír. A 17. fejezet „Kasszandra befejezi a háborút”. A rákkal folytatott harc utolsó stádiumáról kapunk képet.
A könyvben Wéber Krisztina Oriana Fallaci nagy szerelmeit, híres könyveit és interjúit gyűjtötte össze, de nem teljes körűen. A könyvben Lech Walesáról a 2000-es években negatívan nyilatkozik, pedig az 1980-ban készült interjúban nagyon barátian váltak el egymástól. Idézem:
Oriana Fallaci Lech interjú vége:
F.: — Hogy szépen fütyörésző kanárimadarakat tenyészthessen… Köszönöm Lech, sok sikert kívánok, Lech.
W.: — Én is őszinte szívből köszönöm! Kellemes volt számomra önnel beszélgetni, noha két alkalommal is megfájdult a fejem. Olyan sok jó ötletet adott, gondolkodni fogok róluk. S ha Lengyelországban megjelenik valamely könyve, el fogom olvasni. Első lesz az életemben. Találkozunk-e valaha is? Ha a mennyországba jutok, foglalok önnek egy helyet. Ott majd elbeszélgethetünk a köves talajon megtermő gabonáról.
(A Corrierre della Serából)
A könyvet még értékesebbé tenné egy névmutató és néhány fotó.
A könyvet elolvasásra javaslom mindenkinek.
Wéber Krisztina fordító, író, újságíró
2009 óta jelentek meg művészeti írásai a Mediart folyóiratban (Akadémiai Kiadó) és a Magyar Nemzetben. 2014-ben jelent meg Ember a képek mögött-művészet, kultúra, história című könyve. A She magazin kulturális rovatának szerzője.
Hozzászólások