Játékaink
Karácsonykor, húsvétkor, születésnapunkon és a csetényi búcsúban több játékot is kaptunk, ám a legbecsesebbek azok voltak számunkra, amiket mi készítettünk magunknak. Itt aztán a legegyszerűbbektől a kissé komplikáltig minden előfordult.
Egy hosszabb madzagot két végén összecsomóztunk, és máris be lehetett fogni a lovacskázáshoz két vagy négy gyereket. Jó játék volt a külső és belső gumi nélküli biciklikerék, amit egy bottal hajtottunk. Ezzel futkároztunk órákon át. Fából faragtunk csigát; ostorral csapkodtuk az oldalát, hogy meg ne álljon. Faragtunk bilickét botjával, kardokat a víváshoz (görbét, egyenest, kétélűt), négylyukú sípot, kócpuskát, nyilat és nyílpuskát. Erősebb drótból hajlítottunk ördöglakatot. Lyukas végű kulcsot teletömtünk gyufafejjel, összekötöttük a kulcsot egy madzaggal, aminek a végére kötöttünk egy hegy nélküli szöget. A szög fejét nekivágtuk egy szilárd felülethez. Akkorát szólt, mint egy puska. Készítettünk karbidágyút (ez még nagyobbat szólt, akkorát, mint egy igazi ágyú). Hanem a legizgalmasabb mégiscsak az volt, amikor valódi lőszereket gyújtottunk meg lerakott szalmacsíkokon, kézigránátokat és aknákat robbantottunk fel.
A szolidabb játékokhoz visszatérve: sokat fogócskáztunk (hogy ne legyen olyan egyszerű, csak a fákon! – aki leesett, kiesett), csülköztünk, természetesen rengeteget fociztunk, később röplabdáztunk. Télen szánkóztunk és síeltünk. Faragtunk sílécet is. A pánthoz a bányából szerzett gumiszalag volt az alapanyag, amit a léc oldalára szögeztünk vagy csavaroztunk. Kötés sehol, aki elesett, annál garantáltan kioldódott a léc. (De néha kiment a boka is.)
A géppisztolyokat sorozatban gyártottuk. Többnyire deszkából faragtuk ki. A dobtáras fazont, hogy olyan legyen, mint a ruszki davajgitár, egy kerek halkonzerves dobozzal alakítottuk ki. De egy-egy lövészárok környékén találtunk forgópisztolyt és ívtáras géppisztolyt is. Legnagyobb bánatunkra egyik sem volt működőképes. Állandóan fúrtunk, faragtunk, folyton-folyvást tökéletesítettük találmányainkat és eszközeinket. Egy biztos, soha nem fordult elő velünk, hogy unatkoztunk volna. A csúcsra járatott szürkeállomány pedig mindig meghozta a maga gyümölcsét.
Hozzászólások