Gerda Taro
Gerda Taro (eredeti nevén Gerta Pohorylle; Stuttgart, 1910. augusztus 1. – Madrid, 1937. július 26.) német származású fotográfus, Robert Capa társa, barátja és nagy szerelme. Gerda Taro volt az első női fotóriporter, aki munkája közben vesztette életét.
Gerta Pohorylle Galíciából bevándorolt zsidó családban született. Neveltetését gyermektelen, jómódú nagynénje vállalta. Adolf Hitler hatalomra jutása után barátnőjével Párizsba menekült, miután őrizetbe vették a nácik elleni propagandatevékenysége miatt. Taro többet nem látta a családját, akik később a holokauszt áldozatai lettek. 1934-ben Párizsban telepedett le. Itt találkozott és szeretett bele Friedmann Endrébe (a későbbi Robert Capa), aki akkor André Friedmann néven dolgozott. Taro tolmácsolással segített a franciául nem tudó Endrének, aki a segítségével egy fotóügynökségnél szerzett állást. Jó hatással volt élettársára: elérte, hogy leszokjon az ivásról és konszolidáltabban öltözködjön. Végül egy csapattá váltak.
Gerda fotózni tanult szerelmétől és 1936 májusában megkapta első sajtóigazolványát. Munkához azonban nehezen jutottak. Ekkoriban találták ki, hogy nevet változtatnak és André, Robert Capa néven amerikai származásúnak adja ki magát a nagyobb siker reményében. Gerda Taro is ekkor vette fel művésznevét, mégpedig a japán avantgard művész Okamoto Taró neve nyomán.
Gerda Taro és Robert Capa
Taro több munkája – hamisan – élettársa neve alatt jelent meg, Jane Rogoyska, Taro életrajzának szerzője szerint. Ez nem rosszindulatból történt, hanem mert Taro és Capa csapatként dolgoztak, nem figyeltek erre.
A spanyol polgárháború kitörése után Barcelonába utaztak és fotósorozatokkal tárták fel a világ előtt a köztársaságiak helyzetét. Egy ideig Zalka Máté, az akkor Lukács tábornok néven a nemzetközi brigádokat vezető magyar kommunista környezetében dolgoztak, majd a tardientai hadoszlopot követték. (amit George Orwell is megörökített Hódolat Katalóniának című művében.)
Taro egy Rollei fényképezőgéppel fényképezett, amely négyzetes fényképeket készített, Capa téglalap alakú képeket készítő Leica gépet használt.
Kiképzés a barcelonai tengerparton, 1936. augusztus. © Taro Gerda Nemzetközi Fotóközpont Magnum fotói
Az egyik fotósorozatuk a Katonai Egységes Szocialista Párt nevű milícia női csoportjának strandon zajló edzését dokumentálta. Gerda Taro egyedülálló módon látta ezeket a nőket, akik munkaruhába öltöztek és fegyverekkel gyakorlatoztak egy erősen konzervatív társadalomban. Az egyik leghíresebb képén Taro egy fiatal milíciatagot fotózott le, aki magas sarkú cipőben céloz egy pisztollyal a távolba.
1937-re Capa híres lett, Taro pedig független fotóriporter, mert elutasította Capa házassági ajánlatát. Önállóan folytatta karrierjét. Photo Taro címke alatt is forgalmazta a munkáit, majd több ügynökségnek is dolgozott. Bekapcsolódott az európai antifasiszta értelmiségiek munkájába, ismerte George Orwellt és Ernest Hemingwayt is.
Egy év alatt Gerda Taro többször visszatért Spanyolországba, gyakran Capa társaságában, de egyedül is.
Az országban utazva tanúja volt a polgári lakosság szenvedésének és a frontvonalon lévő katonák életének. 1937 februárjában Capával együtt utazott az andalúziai partvidékre, hogy a Malagába menekült több ezer embert fotózza. Tarot az a vágy ösztönözte, hogy felhívja a figyelmet a spanyol civilek és a szabadságért harcoló katonák helyzetére. Nyilvánvaló, hogy rokonszenvezett azokkal, akiket dokumentált.
Malagai menekültek Almeriában
Forrás: International Center of Photography (ICP)
Forrás: International Center of Photography (ICP)
Minél több időt töltött Spanyolországban, annál mélyebben bevonódott. A történések középpontjába vetette magát, a háborút első kézből tapasztalta. Fotóriporteri hírnevét ennek köszönheti, de egyúttal figyelemreméltó karrierjének végét, és a halálát is ez okozta. A brunetei frontvonalról tudósított, mikor filmje kifogytával 1937. július 25-én egy sebesülteket szállító teherautón próbált visszajutni Madridba, ami egy tankkal ütközött össze. Taro másnapra belehalt sérüléseibe.
Annak ellenére, hogy kevesebb, mint egy évet dolgozott, letörölhetetlen nyomot hagyott a háború fényképezésének történetében. Halálakor már neves antifasiszta volt. Holttestét Párizsba szállították és augusztus 1-én, amikor betöltötte volna 27. életévét, a Francia Kommunista Párt nagy temetést rendezett tiszteletére Père-Lachaise temetőben, és Alberto Giacometti-t kérte fel egy síremlék megalkotására.
Robert Capa 1939-ben, amikor New Yorkba emigrált, egy bőröndnyi negatívot hagyott barátjánál saját és Taro felvételeivel. A 4500 db negatív csak 2007-ben került elő. 2007. szeptemberében az International Center of Photography nagy kiállítást rendezett az Egyesült Államokban a fotóiból.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerda_Taro
https://bust.com/feminism/194926-gerda-taro-google.html
https://www.magnumphotos.com/newsroom/politics/gerda-taro-first-woman-war-photographer-to-die-in-the-field/
https://www.famousphotographers.net/gerda-taro
Hozzászólások