(Önéletrajzi dokumentumregény korabeli fotókkal)
II. rész
4.
Kissé brutális búcsú. Egyik keményebb a másiknál. Ezt az utolsó mondatot például máig is sajnálom. Mindezek ellenére nem éltem törvény adta jogommal, mely szerint követelem, nyújtson anyagi segítséget Romániában élő gyermekem. Pedig csak annyiba került volna, hogy elbaktassak a megyei törvényszékre, és beadjam ehhez kapcsolódó kérvényem. Hogy mit szóltak volna ehhez az Igazgató úr kollégái, főnökei? El tudom képzelni, de hadd fusson, élvezze az életet, amit szorgalmával és eszével kivívott magának.
Számba vettem, hogy az életem mától kezdve reménytelen vagdalkozás, melyben én csakis veszthetek, hiszen egy mosógépet sem tudok kezelni, a hivatalos ügyekhez nem értek, megtanulni pedig mindez túl késő ilyen vaksi szemmel, süketen, vérnyomásommal az eget verdesve, ergo… No, mi lenne a megoldás? Menekülés a… halálba.
Elővettem egy disznóölő kést, hentes apósom ajándékát, és a szívem felé fordítottam, aztán a torkomnak, majd hirtelen elkezdtem dideregni. Fáztam, 10 fok volt a lakásban, ugyanis spórolás végett minden gázt lezártam. Talán jobb lesz, ha inkább meleg környezetben, mondjuk, a kádban vágom fel az ereim, ugyanis világéletemben gyűlöltem a hideget. Megtöltöttem a kádat, és elnyúltam a habokban. Ó, de kellemes ez a víz, milyen szép az élet, Istenem, mentsd meg gyáva kis nyuszidat! – tettem habozva a kést az eremre, lehunytam a szemem, és nem mertem megtenni. Na, majd most, de előbb elrebegek egy imát: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Pillanatra emlékezetembe villant a Jehova Tanúja, Balogh Csaba egyik figyelmeztetése, hogy az igaz keresztény nem veheti el önként az életét, mert az élet Isten ajándéka, és amit Ő adott csakis Ő veheti vissza, senki más. Erre feladtam. Vallásosságból, félelemből, vagy amiatt, amiért még van egy dolgom ebben az életben, ugyanis ez is felvetődött az agyamban, hogy előbb még megbocsátok az Igazgató úrnak.
Kiszálltam a kádból, és nagyot sóhajtva öltöttem fel újra a ruhámat lefekvéshez készülődve. Ugyanúgy, mint valaha őexcellenciája Ceauşescu elnök idején. Íme, így ismétli meg a történelem önmagát. Akkor a Kárpátok géniusza miatt, most… Orbán Viktor – kiáltottam fel izgatottan. Tény, hogy egyikük kiadta az utamat, hanem a másik egész más tészta, magyarán: most éppen ő, Magyarország miniszterelnöke lesz a megmentőm!
Másnap alig vártam, hogy a gép elé ülhessek, és megírjam azt a bizonyos levelet:
- jan. 15.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Petrozsényi Nagy Pál vagyok, az az író, aki önnek ajánlotta egyik novelláját. Azóta óriásit változott a sorsom: feleségem váratlanul elhunyt, ezzel teljesen egyedül maradtam 80 éves koromban. Élő rokonaim nincsenek, és én olyan mentális beteg lettem, hogy önállóan már nem tudom ellátni magamat. Kérem, segítsen rajtam, és helyezzen el sürgősen egy szociális otthonba, amíg még nem késő. Őszintén szólva nem hiszem, hogy ez az e-mail eljut az ön vagy akárki kezébe, de én hiszek istenben, és önben is, hogy segítenek egy szerencsétlen emberen, aki SOS-t küldött ön felé. Mélységes tisztelettel
(Petrozsényi) Nagy Pál
Vártam néhány napot kétség és remény közt hányódva. Választ ugyan nem kaptam, de a levélnyomkövetőm jelezte, hogy a miniszterelnök úr elolvasta a kérelmem, erre gyorsan megeresztettem még egy SOS-t.
Látom, elolvasták a levelet. Köszönöm, ennyi is önt belém egy kis reményt. Postacímem: Nagy Pál, 6000 Kecskemét, Puskás Tivadar u. 13. Telef.: 06/76/41 30 35. Kérem, siessenek, mert állandó szédüléseim miatt (cukorbaj, magas vérnyomás) nemcsak mentálisan, hanem mozgásilag is korlátozott vagyok, így semmit sem tudok intézni. Ez az állapot biztosan jobbra fordulna, ha egy szoc. otthonba tudnának helyezni. 100 000 forint nyugdíjam van, de mit érek vele, ha nem tudom kezelni. Már odajutottam, hogy a pénzt sem tudom tévedés nélkül megolvasni. Kérem, nyújtsanak valami reményt, mert még szeretem az életet, a haláltól meg félek, irtózom. Mentsenek meg egy fuldoklót, hiszen megtehetik, kérem, könyörgök.
(Petrozsényi) Nagy Pál
Utólag elemezve a fenti sorokat meg kell állapítanom, nem sok méltóság szorult belém, tele vagyok könyörgéssel, szomorúsággal és félelemmel. Bizony féltem, én az egykori büszke akrobata, akit a legtöbben halmegvető bátorságáról ismertek. Hát nemhiába neveztem nyuszinak magamat, mert tényleg az voltam. Férfiatlan, csetlő-botló bohóc, ahogy a fiam, az Igazgató úr is bölcsen rámutatott. Hanem a nyivákolásom, csodák csodája, mégis meghallgatták odafönt, és Orbán Viktor utasítására egyenesen a miniszterelnöki kabinetiroda sietett a megmentésemre.
Tisztelt Uram!
Orbán Viktor miniszterelnök úrnak címzett, idősotthoni elhelyezés ügyében közbenjárást kérő levelét köszönettel megkaptuk. Őszinte megértéssel és együttérzéssel olvastuk nehéz helyzetét ismertető sorait. Felesége elhunyta okán fogadja őszinte részvétemet! Kérem, engedje meg, hogy a levelében ismertetett élethelyzete alapján az alábbiakról tájékoztassam.
Mindenekelőtt tisztelettel felhívom a szíves figyelmét arra, hogy idősotthoni, illetve szociális ellátás tekintetében Miniszterelnök úr feladat- és hatáskörrel nem rendelkezik, így az elhelyezése elősegítése ügyében közbenjárásra nincs módja és lehetősége. A szociális intézményben történő elhelyezés a családtagok, azok hiányában az érintett kezdeményezésére történhet.
Ügyében telefonos egyeztetés történt a szociális, valamint idősügyért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának munkatársaival, akik jelezték Hivatalunknak, hogy állami vagy egyéb fenntartású idősotthoni elhelyezés feltétele a napi négy órát meghaladó ápolási szükséglet. Tisztelettel javaslom Önnek, hogy kérdéseivel forduljon bizalommal Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Társadalompolitikai Osztályához annak érdekében, hogy kérdéseire szakmai tájékoztatással szolgálhassanak az illetékes munkatársak.
Az osztály vezetője: Csonka Imre
Elérhetősége: Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal
cím: 6000 Kecskemét, Kossuth tér 1. félemelet 41.
Telefon: (+36) 76/512-220
E-mail: tarspol@kecskemet.hu
Ügyfélszolgálat:
6000 Kecskemét, Kossuth tér 1. (Városháza, volt Tourinform Iroda)
Félfogadás: kedd: 7.45 – 12 óra, csütörtök: 13-16 óra között.
Telefon: (+36) 76/513-513/2184-es mellék)
Ajánlom továbbá a szíves figyelmébe a házi segítségnyújtás lehetséges igénybevételét is, amelyről a jelen levelemhez mellékelt tájékoztató kiadvány 61. és 64-65. oldalán talál részletes ismertetőt. A házi segítségnyújtás részleteiről, feltételeiről szintén Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának munkatársai tudnak felvilágosítással szolgálni.
A mellékletben talál továbbá egy Excel-táblázatot is, amely a Bács-Kiskun megye közigazgatási területén működő idősotthonok és integrált szociális ellátó intézmények elérhetőségeit, címadatait tartalmazza, valamint a táblázat legutolsó, „Szolgáltatás adatlapja” elnevezésű oszlopban, kattintható linkben rávezet az adott intézmény részletes tevékenységét ismertető adatlapjára a www.szocialisportal.hu oldalon. Javaslom a táblázat áttekintését, és a telefonon, vagy levélben történő kapcsolatfelvételt az adott intézményekkel.
Végezetül, kérem, engedje meg, hogy megköszönjem Önnek a Miniszterelnök úr figyelmébe ajánlott elbeszélést, amely jelenkorunk nagy kihívását, a migrációs jelenséget mutatja be irodalmi eszközök segítségével.
Bízom benne, hogy a fenti tájékoztatással a segítségére voltam. Kérem, engedje meg, hogy ezúton kívánjak Önnek mielőbbi megnyugvást és nehézségeinek megnyugtató rendeződését!
Tisztelettel:
Kobza Csilla
osztályvezető
Levelezési Osztály
Miniszterelnöki Programiroda
Cím, e-mail, web…
Ez ám a megtiszteltetés! És még mondja valaki, hogy Magyarországon nincs demokrácia! Ugyan bizony, mikor kerülhettem volna én kapcsolatba annak idején a Kárpátok géniuszával? Lupuc napkor, ahogy Petrozsényban szokták mondani. A könnyekig meghatódtam, és megint élni akartam, élni, hiszen nem vagyok egyedül, Orbán Viktor velem van. Az egészben csak az volt a bökkenő, hogy mindehhez a rengeteg anyaghoz kellett volna még valaki: egy hivatalos ügyekben jártas rokon, barát, gondozó, aki a legkisebb betűs okmányt is el is tudja olvasni, és nem felejt el mindent azonnal, mint én akkoriban. És a napok teltek anélkül, hogy megtaláltam volna azt az oltalmat, amely megadja a mindennapi kenyerem, gondozza a cukrom, vérnyomásom. Már a kórházba is bevonultam volna, ha a háziorvosom beutal. Csakhogy nem utalt, ő tudja, miért, és hazaküldött, szedjem össze magam, sétáljak sokat, az mindig segít a vérnyomásos betegen. Ennyi gond, megoldatlan feladat mellett, miközben senki sem főzött, mosott rám, és napokig ugyanabban a ruhában jártam, aludtam? Na nem, ez így biztos nem fog menni, úgyhogy segíts magadon, és az isten is megsegít. Ha nem küld be a háziorvos, beküldöm én magamat a kórházba – szorítottam össze a fogam, és még másnap kora hajnalban, amikor megint rám tört a magas vérnyomásom miatti szédülés, szívdobogás stb., tárcsáztam a mentőket.
(Folytatása következik)
Hozzászólások