Hajnal Éva | végül

Szépirodalom - vers

végül

 

végül elfutnak mind az évek
rohannak
mintha muszáj volna bizonyítani valami kivételes győzelmet
közben gyérül a haj
leszakad a cipő
a magamutogatás kényszere megcsöndesedik
ekkor megszólal Isten
eleinte alig hallható
azután kiderül mindvégig beszélt
csak elnyomta az utcazaj
a kanálcsörgés
a politikai csatározások
az érdekek
a megrongálódott szemüvegek
a nyikorgó lépcsők
az öreg járda repedései
az elveszített kabátgombok miatti szitkozódás zaja
a világjárványtól való félelem hisztériája
befejezésképpen a fedetlen valóság marad
akkor már mindent értesz
majdnem mindent
és egészen átengeded magadat Neki
végül

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “végül”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés