Smelka Sándor | Minik

Szépirodalom - próza

Minik

 

(savanyúság)
A napsütötte konyhában az özvegyasszony bekapcsolta a Szokol rádiót, hadd szóljon a Krónika. Kimerte a húslevesét, majd nagy sóhajtással visszarakta a másik tányért a kredencbe. Még nem szokta meg, hogy egyedül maradt. A dunsztosüveget viszont, amibe a savanyúságot rakta el, már meglehetősen nagy rutinnal nyitotta ki a nokedlihez: levegőt eresztett a fedél alá egy alumíniumkéssel, pont úgy, mint ahogy a férje csinálta egykoron.

 

(a vízágyú)
A távoli ország helyszíni tudósítója jelentette, hogy a tüntetők azt találták ki, hogy a távollétükkel tüntetnek, aki egyetért a céljaikkal, az maradjon otthon. Ezért aztán mindenki más kénytelen volt az utcára vonulni. A hatalom vízágyúval oszlatta a tömeget, de a trópusi országban, az aszály kellős közepén az emberek még örültek is ennek. Ezalatt a tüntetők otthon szomorkodtak.

 

(a sportriporterek)
A fiú kiskorában sportriporter akart lenni, de nem is annyira a sport miatt. Leginkább azért, mert a sportriporterek a meccs legfeszültebb pillanataiban is megőrizték hidegvérüket. Míg apja a csilláron lógott és üvöltve szidta a bíró édesanyját, addig a riporterek csak olyanokat mondtak a tévében, hogy ez a „fránya” labda balszerencsésen pattant és ez a játékvezetői ítélet mintha kissé elfogult lenne. A fiú naivul azt gondolta, hogy a riporterek az élet dolgaihoz is ezzel az elegáns nyugalommal állnak hozzá: ez a „fránya” villanyszámla megint magasra sikeredett, mondogatják otthon. Ő is ilyen akart lenni.
Aztán egyik szilveszterkor hallott egy olyan műsort, melyben a sportriporterek olyan bakijait adták le, amik nem kerültek be az adásba. Mi tagadás, sok kifejezést kisípoltak. De ekkor már felnőtt volt, és amikor meccset nézett, ő is a csilláron lógva szidta a bíró anyját. Reménytelenül az apjára ütött.

 

(a feltaláló)
A sikertelen feltaláló utolsó munkája a felfújható májusfa volt. Öt-, tíz- illetve tizenöt méteres fákat dobott volna piacra, praktikus, könnyen hordozható csomagolásban. Elképzelése szerint a gumiból készült fát egy hordozható kompresszorral fújták volna fel a helyszínen. Kipróbálásakor azonban kiderült, hogy a kompresszor túl hangos ahhoz, hogy a legények késő este dolgozzanak vele – titokban. Továbbá erős szélben nemcsak a fára erősített szalagok lebegtek, hanem maga a fa is, ami meglehetősen szürreális, komikus látványt nyújtott. Ha a madarak nem lyukasztották ki a fát az egy hónap alatt, akkor leeresztéskor meglehetősen fura hangot hallatott.
A feltalálónak már nem volt lelkiereje kijavítani a hibákat, inkább sutba dobta minden tervét (köztük egy műfenyő mintájára készült összeszerelhető májusfát – komplett darurendszer kellett volna a telepítéséhez), és elment dolgozni. Fakitermelő lett egy közeli erdőgazdaságnál.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Minik”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés