Magyar Miklós | Százhatvan éves a Montmartre művészkabaréja

Kultúra, művészet

Százhatvan éves a Montmartre művészkabaréja

 

Montmartre 1860-ban

A Magyar Wikipédia ezt írja a Montmartre eredetéről: „A legenda szerint a domb azért kapta a Mons Martyrium (Mártírhegy) nevet, mert 250 körül a rómaiak itt fejezték le több mártírral együtt Szent Dénest.” De van egy másik etimológiája is a Montmartre-nak, amelyik nem egy legendán, hanem történelmi tényeken alapul. Eredetileg Mont de Mars-nak (latinul Mons Martis) nevezték a dombot, mivel egy római kori templom állt itt, amit a háború istenének, Marsnak állítottak. Akármelyik eredeztetést fogadjuk el, a Montmartre név az előző elnevezések népi deformálásának következménye.

A Montmartre 1880-ban egyáltalán nem hasonlított a mai turista központhoz. 1937-ben megjelent, A ködök városa című regényében Roland Dorgelès ezt írja: „Minálunk falun érezte volna magát az ember. Se autóbusz, se magas épületek, se népes járdák. (…) üzletek sem voltak. Minek is lennének egy faluban?”

Montmarte az 1860-as években olyan volt, amilyennek Vincent Van Gogh megfestette azt. A festő 1886-ban elhagyja Hollandiát, hogy műkereskedő öccséhez, Theohoz költözzön Párizsba. A lakás a Montmartre-on volt, ahonnan láthatták Párizst.

 

Van Gogh: Montmartre: Malmok és veteményeskertek

 

Arról a két évről, amit Van Gogh a Montmartre-on töltött, a művészettörténet jóval kevesebbet szól, mint többi korszakáról. Pedig az ekkor keletkezett festményei meghatározók művészi fejlődésében. Ebben az időben alakítja ki az impresszionisták és pointillisták hatására a színek és a fények játékán alapuló jellegzetes ecsetkezelését.ogh

 

François Ravillac megkínzása és kivégzése

Au Lapin Agile, művészkabaré 1860 óta” – hirdeti magát a nagy múltú és ma is működő zenés szórakozóhely a Montmarte tetején. 1795-ben épült az a házacska, amely otthont adott A Tolvajok találkájához nevű fogadónak. 1869-től A gyilkosok kocsmája nevet kapta, mert olyan hírhedt bűnözőkről szóló metszetek voltak falain, mint François Ravillac, aki 1610-ben meggyilkolta IV. Henrik királyt vagy Jean-Baptiste Troppmann, aki 1869-ben a Kinck család hat tagját ölte meg.

1879 és 1880 között a tulajdonos egy Sals nevű ember volt, aki a polgármesteri hivatalban dolgozott, így elérte, hogy egyedüliként éjszaka is fogadhasson vendégeket. Felkérte a karikaturista André Gillt, valódi nevén Alexandre Gosset de Guines-t, hogy kivitelezzen neki egy cégért a vendéglőre. A művész egy üveget tartó, sapkát és piros sálat viselő nyulat festett, amelyik éppen kiugrik egy edényből.

Ettől kezdve a szórakozóhely neve Au Lapin à Gill (Gill Nyulához) lett, amit egy szójátékkal Au Lapin Agile-ra (A Fürge Nyúlhoz) kereszteltek.

 

A régi Au Lapin Agile

 

Az Au Lapin Agile cégére

A számos látogató közül néhányan: Pablo Picasso, Maurice Utrillo, André Derain, Georges Braque, Amadeo Modigliani, Max Jacob, André Salmon, Pierre Mac Orlan, Francis Carco, Roland Dorgelès, Gaston Couté, Jules Depaquit, Caran d’Ache, Forain, Jehan Rictus, Charles Dullin, Blaise Cendrars, Léon-Paul Fargue, Paul Fort. És Guillaume Apollinaire, aki esténként verseket olvasott fel.

1903-ban Aristide Bruant megvásárolta a kabarét és Frédéric Gérardra, ismertebb nevén Père Frédéra bízta a működtetést, aki teljesen új színt varázsolt a mulatóba. Max Jacob és Apollinaire különösen kedvelték. Père Frédé elválaszthatatlan szamarával, Loloval a Montmartre egyik színfoltja lett. Mindig nagy hallgatósága volt zenéjének.

A kabaréban gyakran voltak lövöldözések, mivel nemcsak művészek, de gyanús elemek is látogatták. Ennél kevésbé erőszakos, de annál emlékezetesebb összetűzésekre is sor került. A „Picasso bandájának” nevezett avantgárd művészek és a Dorgelès köré csoportosuló hagyományos írók, festők, akik Picassóék szemére vetették, hogy „nem a felismerhető valóságot festik meg”, egyáltalán nem voltak jó viszonyban egymással. Dorgelès − aki ekkor még nem az a híres író volt, akinek magyarul is megjelent Fakeresztek című regényét Camus ajándékba kapta szeretett tanítójától, hanem egy fiatal, bohém újságíró − kieszelt egy tréfát.

És a nap lenyugszik az Adria felett

Frédével, aki ugyancsak nem kedvelte az absztrakt festészetet, elővezették Lolot, a farkára ecsetet erősítettek, és a jószág frenetikus farokcsapkodással köszönte meg a Frédé által kínált répát. Így készült el a 81×54 centiméteres „festmény”. Az 1910-ben keletkezett képnek az És a nap lenyugszik az Adria felett  címet adták.

Lolo fest

A művészként pedig Joachim-Raphaël Boronalit nevezték meg. Boronali nem más, mint az Aliboron anagrammája. Aliboron a középkori példázatban szereplő szamár, aki nem tudja eldönteni, hogy igyon vagy egyen előbb, éhen és szomjan hal. A festmény címe nyilvánvalóan Monet Impresszió, a felkelő nap című festményére utal, amely huszonnyolc évvel azelőtt az impresszionizmus névadója lett.

A festményt 1910 márciusában A Függetlenek 26. Szalonján kiállították. Dorgelès, mielőtt leleplezte volna a tréfát, közjegyző jelenlétében fényképeket készíttetett az „alkotás” folyamatáról. A képeken ő maga is szerepel bekötött szemmel és pohárral a kezében. Frédé, a szamár tulajdonosa a kép jobb oldalán áll, és a jámbor állatot nyugtatja egy répával.

Picasso: Az Au Lapin Agile-ban avagy Harlekin pohárral

Roland Dorgelès a Fantasio nevű szatirikus lapban kifejti, hogy A Függetlenek Szalonjában kiállított borzalmak közé a szamár farkával festett kép is jól beillik, és kigúnyolja a kiállítás szervezőit, amiért elfogadták a festményt. Dorgelès elfelejtette megemlíteni, hogy a szalon rendezői nem zsűrizték az alkotásokat, mindent elfogadtak.

Aristide Bruant portréját, amely előadásait hirdető plakátokon is szerepelt, a kabaré törzsvendége, Toulouse-Lautrec megfestette.

Picasso 1905-ben festett képe, amely az Au Lapin Agile falára került, több szempontból is különleges. A harlekin Picasso önarcképe. Mellette Germaine Pichot, a Moulin Rouge táncosnője, aki miatt Picasso barátja, Carles Casamegas öngyilkos lett. A háttérben gitározó férfi, Frédéric Gérard (Frédé) rendelte meg a képet, amely 1905 és 1912 között volt látható a kabaréban.

Az Au Lapin Agile-t számtalan festő megörökítette. A leghíresebb Maurice Utrilllo, aki többször is megfestette.

 

Maurice Utrillo: Au Lapin Agile 1911

 

Az Au Lapin Agile ma is működik. Zenés műsorokkal fogadja a nosztalgiázni vágyó franciákat és külföldieket.

 

 

Az Au Lapin Agile ma

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Százhatvan éves a Montmartre művészkabaréja”


  1. Miklós! Nagyon érdekes , hogy miként

    változott ugyanaz a hely. Jó, hogy ma is áll.
    Jártunk mi is itt.

    Gratulálunk: Margó

    Hozzászóló: Margó | 2020. május 29., 14:34

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés