Dr. Vargha Dezső | Jászai Mari vendégszereplése Pécsett 1905 februárjában

Színház

Jászai Mari vendégszereplése Pécsett 1905 februárjában

Jászai Mariról, az előzményekről

A Pécsi Nemzeti Színház 1913 előtt

Az ászári születésű, hihetetlen szegény sorból magát kemény munkával, sok szenvedéssel fölküzdő színészzseni, az őstehetségű Jászai (Krippel) Mari (Mária Anna, 1850-1926) szintén szeretett városunkban vendégszerepelni, és Pécs is hálás volt a korszakalkotó tragika vendégszerepléseinek. Most az 1905. február derekán történt ittlétét elevenítjük föl egy jelentős pécsi újság írásainak tükrében.

A színházi-művészeti híreknek, eseményeknek, interjúknak előszeretettel teret adó, polgári-liberális szellemiségű Pécsi Napló (1892-1944) 1905. február 12.-i számában, a helyi nemzeti színház műsorait ismertetvén már „beharangozta” eljövetelét, amikor a heti műsort közölvén ezt olvashatták a színház-pártoló pécsiek: „Hétfőn: Jászai Mari első felléptével. Otthon. Kedden: Essex gróf (Jászai Mari második felléptével). Szerdán (Itt először): Lady Windermére legyezője (Jászai Mari búcsúfelléptével).”

 

Milyen darabokban láthatták a pécsiek a nagy tragikát?

Jászai Mari az ünnepelt színésznő

Az 1905. februári vendégszereplése alkalmából Hermann Sudermann: Otthon (Heimat) című 4 felvonásos drámájával, Márkus Miksa fordításában, 13.-án „indított”. Heinrich Laube: Essex gróf (Graf Essex) című 5 felvonásos szomorú játéka következett ezt követően, Szigligeti Ede (Jászai Mari egyik támogatója) fordításában, 14.-én. Oscar Wilde: Lady Windermere legyezője (Lady Windermere fan) című 4 felvonásos színműve Moly Tamás fordításában február 15.-én és február 16.-án került színre. (A 16.-i előadás a nagy sikerre való tekintettel – a fővárosi Nemzeti Színházzal történt egyeztetés után – szerepelt ismét műsoron.)

Laube Heinrich

Mivel Jászai Mari életművének homlokterében az ógörög és magyar klasszikus színházi alkotások, Shakespeare drámáinak főszerepeiben nyújtott utolérhetetlen alakításai állottak Laborfalvi (Benke Judit) Róza (1817-1886) „utódaként”, és hogy nálunk színház művészetének egy másik oldalát mutatta meg Pécsett, ez egy újabb adalék volt művészi pályája sokrétűségének bizonyítékára. (Hogy előadó-művészi, közéleti-szociális tevékenységéről, híres naplójáról, Petőfi-szeretetéről, állandó tanulásával megszerzett széles műveltségéről, a színházművészetre gyakorolt hatásáról ne is beszéljünk…)

Jászai Mari Emlékiratainak címlapja

Az első kettő mű a maga korában nagy sikerdarab volt – nem véletlenül vállalkozott ezek főszerepeinek alakítására Jászai Mari –, mára azonban már mindkettő eltűnt a hazai színpadokról. Közülük az Essex gróf alkotója, Heinrich Laube (1806-1884) jelentős német író, drámaíró, színházi rendező, színházigazgató, a Frankfurti Nemzetgyűlés tagja érdemel figyelmet. Részt vett a berlini és a bécsi forradalmi eseményekben, Richard Wagner forradalmi hevülete és munkássága volt rá nagy hatással, de befolyásos főúri kapcsolatokkal is rendelkezett irodalmi, újságírói tevékenysége során. Ez sem mentette meg azonban a börtöntől, amelyet befolyásos barátai csökkenteni tudtak. Kiszabadulását követően Lipcsébe, majd Párizsba ment, és ezek az utak nagy hatással voltak pályájára. Az úgynevezett „Nagy Német Egység” létrehozása szerepelt politikai-közéleti munkássága tengelyében, majd amikor ez nem sikerült, a művészi-irodalmi-színházi tevékenysége került alkotó munkájának középpontjába, amely ezt követően teljesedett ki. Bécsben a híres Burgtheater művészeti vezetője lett, majd igazgatta a lipcsei és az új bécsi városi színházat. Emlékét ma is ápolják a német nyelvterületen.

Az igazi „koronája” Jászai Mari vendégszereplésének azonban az  Oscar Wilde-darab előadásai voltak. Oscar (Fingal O’Flahertie Wills) Wilde (1854-1900) jelentőségét, nagy hatását, zsenijét ma senki sem vitatja nemcsak a brit, hanem a világirodalomban, a színház művészetben sem. Pedig magánélete, zajos botrányai megrengették az akkori prűd világot, még börtönbüntetést is elszenvedett. Életpályája jelentőségét sokan méltatták már. Itt most arra vállalkozhatunk, hogy azt ecseteljük: milyen nagy jelentőséggel bírt az a tény, hogy a brit birodalmi előkelőségek hamis, hazug világát leleplező Lady Windermere legyezője (Lady Windermere fan) című színműve a pécsi közönség elé került Jászai Mari főszereplésével. Az első előadás zsúfolt nézőtere, a darab és Jászai Mari alakítása „kényszerítette ki” az ismétlést, és ezek a tények jól jellemzik mecsekalji városunk színház kultúrájának fejlettségét, az újra való nyitottságát. A fővárosi siker nyomán városunkban is ezzel „aratott babért.”

 

Mit írt a Pécsi Napló 1905. február 14.-én?

Eleonora Duse

A mindig jól értesült napilap 1905. február 14.-i számában, „Jászay Mari vendégszereplése” címmel, az elmúlt napok vele kapcsolatos eseményeit foglalta össze. „A legnagyobb élő tragika, a csodálatos művésznő szombaton este még Szegeden játszott, vasárnap délután Budapesten ingyen működött közre jótékony czélú matinén. Az éjjelt átutazta, délelőtt végigpróbálta az Otthont, tudniillik iparkodott a személyzetet, már amennyire kissé átgyúrni, hogy megfelelő keretben mozoghasson az előadásnál, ma este pedig, és azt örömmel állapítjuk meg, a fáradtság minden jele nélkül játszotta el egyikét kedvencz szerepeinek, az Otthon Magdáját, így czáfolva rá azon hírekre, hogy nem bírja már úgy, mint régen, törődött, és kíméletre szorul. A (fővárosi) Nemzeti Színháznak van szüksége ezen mentségre, hogy nem képes legnagyobb művésznőjét kellőképpen foglalkoztatni, akit így abba a helyzetbe juttat, hogy a vidéki közönséget is elvezetheti a művészet eszményi világába, melyben az élet szólal meg, és nem a komédia, és az ő tudásával kétségen kívül termékenyítőleg hat az elhagyott vidéki színészetre.

Fölébreszti a tehetséges színészekben az ambícziót, a tökéletesedésre való törekvés: és vidéki vendégszereplésénél így megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a mostoha vidéki drámai színészetnek…”

Azt hiszem, ennél reálisabban, találóbban nem lehet leírni a fővárosi és a vidéki színészet akkori állapotát, egy ünnepelt, nagyszerű színésznő hivatástudatát, és hatását a vidéki teátrumi művészetre. De folytassuk a cikket, mivel ezt követően nem kevésbé értékes gondolatok következtek – immár az ünnepelt művésznő darabbéli alakításáról:

„… Jászai Mari játékáról nem lehet más tudósítást írni, mint azt, hogy az évek nem hagynak nyomot az ő művészetén. Halad a korral, és tanul, folyton tanul. Láttuk mi már az ő Magdáját (az Otthon-ban) sokszor, s mindig új és új részleteket találhatunk alakításában. Mindig egész egyéniségét fekteti a szerepbe, mert irtózik a sablontól. Az egyetlen Duse az, akit vele egyszerre szabad és lehet említeni, de fizikuma messze fölülhaladja Duse fizikumát, és ezzel előnyben van a sokat és méltán bámult olasz tragika fölött. Hogy lázba hozta ma is közönségünket, és hogy se vége, se hossza nem volt a tapsoknak, az természetes.

Hidvégi Ernő

Minden taps csinált lehet, de Jászayt látva önkéntelenül kitör az elismerésnek ezen megnyilatkozása, és az ő művészete abban rejlik, hogy minden szavát, minden mozdulatát elhiszszük, és amikor Magdát játssza, akkor tényleg Magdát, Suderman világhírű énekesnőjét látjuk magunk előtt. Az ő nagyságának és rendkívüliségének szomorú bizonyítéka, hogy három évtizede foglalja el a magyar színművészet terén az első helyet, és azóta nem akadt, aki megközelítse.

A színházat egészen megtöltő közönség tudatában volt annak, hogy ma ünnepi estéje van, és úgy is ünnepelte a vendéget, aki megtisztelte azzal a pécsi közönséget, hogy néhány estére ismét a körünkbe jött, művészetének teljében, a művészetről mind mai napig táplált eszményi gondolkozásával, mert amikor Jászay Mari van a színen, ott igazán oltár a színház, amelyen a fennkölt művészetnek áldozunk. –ei.”

Ihletett gondolatokat olvashatunk ebben az idézetben, mely azt is bizonyítja, hogy a pécsi sajtó, a pécsi közvélemény, a pécsi színházbarátok pontosan tudták, hogy kit látnak a színpadon, és méltán kaptak később még egy élményt, amelyet ez a kultúrát mindig is nagyra tartó, szakszerűen értékelő mecsekaljai városi közvélemény nagyon is megérdemelt.

Külön fejezetet érdemel az Eleanor Dusevel, a korszak világszerte ismert drámai színésznőjével való „magyaros összevetés”. Eleanor Duse (1859-1924) az Itáliában született, és az USA-ban elhunyt, nemcsak a korszak, hanem az egyetemes színháztörténet egyik legnagyobb egyénisége, aki társulatával végigturnézta az akkor ismert világot Amerikától Oroszországig, Budapesten például 1892-ben aratott nagy sikert. Persze nem volt célszerű a két nagy egyéniséget így „összevetni” semmilyen szempontból sem.

 

Az Essex gróf sikere és az Oscar Wilde-darab beharangozása

Oscar Wilde, az ünnepelt nagypolgár

A már idézett pécsi lap 1905. február 14.-i számában „Lady Windermere legyezője bemutatója – Jászai Mari asszony búcsúfelléptével” címmel jelent még meg tudósítás. (Éppen az imént idézett írás alatt kapott helyet.) Ezt idézzük most föl:

„Ezt a világhírű darabot a múlt évben harminczszor adták a Nemzeti Színházban a nagyasszony felléptével, sőt ebben az évben is igen sok előadást ért meg. A vidéki városok közül Kolozsvárt, Aradon, Szegeden és Debrecenben hozták színre óriási sikerrel Jászay asszony fellépte nélkül, már most képzelhető, milyen sikere lesz nálunk e nagyhírű darabnak, ahol Jászai Mari asszony vezetése mellett folynak belőle a próbák, és ahol a premieren maga a nagyasszony játssza a vezető szerepet.

Magát a darabot fölöslegesnek tartjuk e helyütt ismertetni, bejárta ez már hódító sikerével a fél világot, és ez elég reklám. Közönségünk bizonyára zsúfolásig megtölti a színházat, ezen minden tekintetben rendkívül érdekes Jászai estére. A művésznő ma egyik leghíresebb alakítását mutatja be Essex grófban. Jegyeket a Windermere előadására már lehet előre váltani a már ismert felemelt árak mellett.”

„Essex gróf” – Ez volt a címe az 1905. február 15.-i újságcikknek, amelyben a történelmi jelentőségű angol uralkodónak, I. Erzsébet királynőnek és Essex grófjának viszonyát dolgozta föl a szomorú játéknak nevezett darabjában. Az újságunk így írt erről:

Oscar Wilde, az ünnepelt író

„Laube Henrik, a Burg-színház egykori direktora, amikor megírta e darabját, nem szomorújátékot igyekezett írni, hanem a nagy Walter (Bécs akkori ünnepelt színésze) részére egy parádés szerepet. Jászai Mari játszotta el ma nálunk a nagy Erzsébetet, és hatalmas egyéniségének csodálatos erejével annyi fényt, annyi méltóságot kölcsönzött az egykori angol királynőnek, amit az igazi uralkodók is megirigyelhetnének a mi nagyasszonyunktól. Amennyire megdöbbentő volt hatalmas fönsége, amikor a politikai cselszövények kusza szálait bogozza szét a férfias akaraterő biztonságával, ép annyira végigzengett annak a mély hatása a közönségen, amikor a szerelmében megcsalt nő haragja, fékezhetetlen bosszúvágya dinamikus erővel szakad fel lelke mélyéből, hogy szerelmének rejtegetve imádott bálványát összezúzza.

A mindent elsöprő, pusztító vihar borzalmasan szép fönségének hatalmas skálái szólaltak meg mélységes erejükkel a nagy színésznő ajkain. Hatásuk alatt szinte félelmetes némasággal, megdöbbenve meredt minden tekintet a színpad felé, s mikor már rég leszaladt a függöny, zúgott csak fel a taps egyre zajosabban, egyre viharosabban.

Hidvégi Ernő (Essex) volt az egyedüli, kin a nagy művésznő mellett nem éreztünk semmi elfogódottságot. A férfias erő és büszkeség legszebb attributumaival ruházta fel szerepét. A többi szereplők mintha csak félelemmel merték volna beszédre nyitni ajkaikat. Jászay Marinak hatalmas babérkoszorút nyújtottak át a színpadon.”

Meg kell tehát emlékeznünk az ő jeles partneréről, Hidvégi (Hidvéghy) Ernőről (1871-1950) is, aki szintén tragikus szerepeiben aratott nagy sikereket szerte az országban, és aki rendezőként, igazgatóként, színész-szakmai vezetőként is jelentős karriert futott be. Még filmekben is szerepelt.

 

És most jöjjön a megismételt nagy siker, a Lady Windermere legyezője című színmű előadása    

A Pécsi Napló fölhívta a figyelmet egy újabb nagy „siker-lehetőségre”, amely a „Jászay Mari újabb fellépése” címet kapta. Olvassuk, miről írtak akkor erről, 1905. február 15.-én:

„Tekintettel arra a rendkívüli érdeklődésre, melyet Jászai Mari pécsi felléptei keltettek, Nádasy igazgató ma sürgönyileg kérte a (budapesti) Nemzeti Színház igazgatóságától (Szlováni Beöthy László /1873-1931/ igazgatótól) az engedélyt a nagy művésznő még egy fellépésére. Az engedély megjött, és így Jászay holnap, csütörtökön másodszor is eljátssza ’Lady Windermere legyezőjé’–ben hatalmas szerepét, mely egyike leghíresebb alakításainak az újabb irodalmi alkotások sorából. Jászay ezen búcsúestélyére jegyek szintén már előre válthatók.”

 

A Pécsi Nemzeti Színház darab-hírdetései, előadás-szereposztásai:

Az 1905. február 14.-i számban látott napvilágot az „Essex gróf” szereposztása, amely „így néz ki”:

„Nemzeti Színház
Folyó szám 129. Bérlet szám 129. Páratlan bérlet
Kedden, 1905. február 14.-én:
Jászai Mari asszony második vendégfelléptével

Essex gróf
Szomorújáték 5 felvonásban. Írta Laube Henrik.

Személyek:
Erzsébet – Jászai
Seutampton – Fekete M.
Essex gróf – Hidvégi
Rutland grófnő – Farkas
Lord Burleigh – Sajó V
Sir James  – Jeskó
Sir Waller – Kemén
Jonathán – Sajó G.

Kezdete 7 és fél órakor.

Heti műsor:
Szerdán (itt először) Lady Windermére legyezője.
(Jászai Mari búcsúfelléptével)”

Megjegyzés: Azt akkor még nem tudták, hogy egy nap múltán „ráadás” lesz.

Az újság 1905. április 15.-i és 16.-i számában így közölte a Pécsi Nemzeti Színház műsorát aznapra:

„Nemzeti Színház
Folyó szám 180. Bérletszám 180. Páros bérlet.
Szerdán, 1905. február 15-én:
Újdonság! Itt először! Újdonság!
Jászay Mari asszony vendégfelléptével.

Lady Windermere legyezője
Színmű 4 felv. Írta: Wilde Oszkár.

Személyek:
Lord Windermere – Fekete
Lord Augusztus – Farkas
Lady Windermere – Jeskó
Lord Darlington – Hidvégi
Lady Agatha – Szilassy
Cecil Graham – Kemény
Mrs Erlinne – Jászai
Mr. Hopper – Sajó V.

Kezdete este 7 és fél órakor.

Heti műsor: Csütörtök: Lady Windermére legyezője.
(Jászai Mari búcsúfelléptével).”

Az újság 1905. február 16.-i számának színházi-műsor rovatában ugyanezen szövegű közlés jelent meg, azzal a kis különbséggel, hogy a folyó szám és a bérletszám egy számmal „ugrott”, 181.-181. lett.

 

Néhány gondolat az akkori adminisztratív gyakorlatról és a forrásokról

Jászai Mari, a Nemzet Tragikája

A Futaky Hajna (1927-2011) összeállításában és szerkesztésében, 1992-ben megjelent „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma és bibliográfiája 1895-1949” cimű két kötetes összeállítás első kötetében gyűjtötték össze Jászai Mari pécsi vendégszerepléseinek adatait, hivatkozásait. Innen gyűjthetők ki ezek az adatok. Ezek szerint 1905. február 13.-án, 14.-én, 15.-én és 16.-án kertült sor az első vendégszereplés-alkalomra. Itt még az volt az érdekesség – amely már nem érintette Jászai Mari ittlétét –, hogy a Lady Windermére legyezője (Lady Windermere fan) című darabot 1905. február 22.-én este ismét előadták nálunk, immár pécsi szereplőkkel. Az első és második felvonás között pedig „csemegeként” La Bella Zaidée amerikai fekete énekesnő lépett föl. /?/)

Futaky Hajna

Az Oscar Wilde-darab színlapján sajnos – az akkori gyakorlatnak megfelelően – a színészeknek csak a vezeték nevét közölték, és a sok hasonló nevű színész után nagyon nehéz az utókornak „utánajárni”. (Jellemző az akkori helyzetre, hogy Jászai Mari is csak „Jászai” néven szerepel. És aki azt feltételezi, hogy Jászai Marit könnyű azonosítani bárhol, annak figyelmébe ajánlom, hogy például Jászai Mariska /született Jászay Mária Júlianna, Molnár Gyuláné 1878-1942?/ szintén ismert név volt akkoriban.

Ha már a Jászay-Jászai név-változat került szóba: sajnos, amint láttuk, a pécsi sajtóban is felváltva használják mindkét változatot – volt úgy, hogy egy cikken belül is különbözően. Emlékének elismeréseként egyébként – mint köztudott –, róla nevezték el az 1953-ban alapított színművészeti díjat. Aki kapja, azért lehet főként büszke rá, mert ezt a díjat a szakma adja. De itt sem lehet „eligazodni” a névhasználatnál, mert mindkét „változatra” van példa mind a mai napig…)

Egyébként Jászai Mari 1905-ös pécsi vendégszerepléséről már írtam az azóta megszűnt Pécsi Hét című hetilap hasábjain 2005. február 18.-án.

 

Történelmi utószó

Jászai Mari következő föllépéseire a mecseki szénvagyon birtoklását ”megcélozó”, az 1918. november 14.-től 1921. augusztus 20.-ig tartó antant-szerb megszállás, és a pécsi székhelyű Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság 8 napos rémuralmát követően, 1922. május 2.-3.-4.-én került sor. De – ahogy mondani szokták – ez már egy másik történet…

(Képek forrása: Wikipédia)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Jászai Mari vendégszereplése Pécsett 1905 februárjában”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés