Mocskosan, részegen fetrengek,
Muszáj tompítanom a létérzésemet,
Nehéz, fájdalmas embernek maradni,
Nemhogy még előre is haladni…
A bennem tomboló szenvedély tüzét
Valamivel muszáj oltanom,
Nem használ már ima se kereszt,
A pohárba nézek mint oltalom
Egy kicsit hadd ne érezzem,
Hogy tép belül a szörnyeteg,
Egy kicsit hadd ne vérezzen
Szívem, összegörnyedek
Hát itt vagyok, megint,
Szétesve, mocskosan,
Szánalmas, én is tudom,
Léha életem pazarlom
Öbíltek még egyet a torkomon,
Ha már nem ordíthatok vele,
Hervadt testem cserben hagy,
Mert már csak alkoholt öntök bele
A pohár maszatos üvegében
Látom gyűrt arcom homályosan,
De nem tudnám megmondani,
Hogy ki néz vissza rám pontosan
Hozzászólások