Ambrus Attila József | Noel

Asztaltársaság

Noel

Csak egy kicsi ember. Egy ártatlan kis újszülött. Csecsemő, egy a sok közül, akik naponta születnek erre a világra. Naponta, óránként, sőt minden percben újabb és újabb gyerekek érkeznek erre a bolygóra, hozzák magukkal az őseink üzenetét és a jövő ígéretét.

Csupán egy újabb gyermek. Sötét hajú, sötét szemű, cseresznye ajkú és jó illatú. Rózsás bőrű és egészében szeretni való. Törékeny testű és mégis erős. Ereiben magyar, sváb, kun, portugál és gallego vér folyik.

Egy új élet, aki házaspárból igazi családdá kovácsolja szüleit. Aki még beszélni sem tud, máris mindenkinek parancsol maga körül, de olyan ártatlanul, rebegő pillákkal, hogy bárki boldogan szolgálja…

Csak egy újabb kisfiú. Noel, aki a szüleinek felér az egész világgal.

Ambrus-Kéri Noel – 4,60 kg – 55 cm
Megérkezett: 2007. január 15. 17:14

Victor Hugo
A szegény gyerekek

Vigyázzatok a kis életekre;
Nagyok ők, hisz bennük él az Isten.
A gyerek, mielőtt megszületne,
Aprócska fény kéklő fellegekben.

Isten küldi őket bőkezűen,
S úgy jönnek, mint az Úr ajándéka:
Bölcsessége van nevetésükben,
S csókjaikban él megbocsájtása.

Édes kis fényük megérint minket,
S vigyázz, a boldogsághoz joguk van.
Sír a mennyország, hogyha éheznek;
S az ég is reng, ha fáznak magukban.

Szenvedése kis ártatlanoknak
A bűnös, gyarló embert vádolja,
Ki kínzója apró angyaloknak.
Mély égből kél menydörgés robaja:

A kis gyengéket keresi Isten,
Míg mi szunnyadunk hűvös árnyékban,
Kiket angyalszárnyakkal küldött el,
S most rájuk akad szürke rongyokban.

(Fordította: Kéri Katalin)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Noel”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés