Vörös Viktória | Zrínyi 400

Kultúra, művészet

Zrínyi 400

 

  1. május 3-án született Csáktornyán, délvidéki grófi családban a magyar barokk irodalom főalakja, költő-hadvezér-politikusa.

Nem a könnyed, olaszos barokk stílus, hanem a fajsúlyos témák szerzője: Mátyás király életéről való elmélkedést ír, benne a nemzeti király alakját állítja példának a török uralmának alkonyán. Tábori kis tractája a katonai hadiellátás sürgető témájában, utolsó nagy műve, Áfiuma a törökellenes propaganda mozgósító hangján szólal meg. A mű gondolati ívét mutatja, hogy a lehetséges szövetségeseket veszi sorra, majd a világmappán keresi és Brazíliában találja meg helyünket, ha új haza alapítására kényszerülnénk. A harcok szünetében a hadtudomány és államelmélet műfajait teremti meg egyszerre magyar nyelven a hat nyelven beszélő főúr.

 

 

A Rákóczi-szabadságharc után 1790-ig el is felejtik írói munkáit, amikor Ráday Gedeon újra kiadatja Marosvásárhelyen a Ne bántsd a magyart! A török áfium ellen való orvosság elsöprő erejű röpiratát.

Pázmány Péter neveltje a katolikus hitszónok által meghonosított stílust világi témákban szólaltatja meg. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi veszi át sorait, szán neki emlékverset. Vasvári Pál 1847-ben írja meg első életrajzát, Arany elemzi 1859-ben Tassóhoz mérve eposzát. A Szigeti veszedelmet, a régi magyar irodalom legnagyobb hatású, legmonumentálisabb művét költői alkotásai kíséretében adatja ki Bécsben 1651-ben. Angliáig eljut a híre, ahol életrajz jelenik meg az Adriai tengernek syrenaiáról.

Nádorrá nem választják a rendek, Lipót király nem bízza rá a magyar fősereg vezetését, mert nem szerette volna, ha a törököket megsemmisítő vereség éri. Lobogó temperamentummal latin és magyar nyelvű mintegy négyszáz levélben intézi a haza és családja sorsát: öccséhez, feleségéhez, ismeretlen erdélyi barátjához és titkárához, Vitnyédy Istvánhoz szólnak a misszilisek.

Könyvtárában ott lapulnak Balassi Bálint versei, ezeket visszahalljuk az Idiliumokban, szerelmi lírájában. Szellemi örökségünk, ami folytatódik utána is.

A magyarság bűneiért, a széthúzásért (a „visszavonyásért”), vallásokban tobzódásért és a vagyonszerzésért ránk mért isteni büntetés, a török uralom az a gondolat, amit Zrínyi eposzában átörökített az erdélyi történeti irodalomból, egészen nemzeti himnuszunkig.

 

Látod, mi érdemünk, mint küvön hangyanyom,
Sok bününk peniglen, mint levél az fákon,
Mint örvény tengeren, és fövény az parton,
És mennyi madár jár levegőben szárnyon.

De mind ezeknél is nagyobb te kegyelmed,
Annak vége nincsen, s azért bizunk benned.
Mi hasznod féreggel neked törvényközned,
Hatalmot mutatnod, és ránk fegyverkezned?

Száraz polyva ellen, az kit szél elhordoz,
Mutatod erődet, ha ránk haragot hozsz,
Nem illik az harag, Uram, irgalmadhoz,
Nagyobb dücsőséget bennek kegyelem hoz.

Uram, nem miértünk, sem mi érdemünkért,
Hanem kegyelmezz meg magad irgalmáért;
Ne legyen heában, hogy fiad ontott vért
Körösztfán miértünk, az mi váltságunkért.

(Feszületre)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Zrínyi 400”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés