Életre-halálra • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Életre-halálra

 

Fogadalmakat kötni a zivatar elmúltára
vagy szivárványt küszöbre tenni az este jövetelére
nem hiába-
nem hiábavaló
Arra a tisztulásra
a derű köntösére
melyen lecsorog
elszivárog
a kétségek poros szürkesége
nem hiába-
nem hiábavaló
Esküt szegni szebb
tétova tettért
továbbküldeni mosolyra táruló ajtóból
hogy elegyítse magát a tovalibbenő ígérettel
az étel
a só
vigasz itala
nem hiába-
nem hiábavaló
Aláhulló semmi bánatok
porladjanak vérző olvasztótégelyekben
Hűtse őket kiömlő lávát befogadó meder
ágy
lélegző csatorna
Mert életre-halálra vívjuk a hiábavalóság harcait
ami az elejtett tárgyak mögött lakik
és életre hív a szenvedés
a dübörgő
és minek már hangja sincs
Kezed kinyújtod
s tenyered erezetén
telérből szivárog
az arany-
kincs

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS