Csontlátomások idején • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Csontlátomások idején

 

     („Ember fia, mit gondolsz…?
Ezékiel 37.)

 

Akár  feszített víztükörből egy kő,
– amikor váratlanul felmerül –
úgy fájhat az esély, ha újra megnő,
miközben az arcra más bőr kerül.

Egyszerre ölhető és ölelhető
minden, még egy légy is, ha felrepül,
mert mindig s mindenki megtéveszthető,
hogy ki miért és meddig van felül.

Csontok völgye prófétáktól hangos,
az eddig vakok szemében gyúl világ,
s ijedten tapogat körbe, aki lát.

Van, ki meg nem tett tettektől rangos,
míg tovább hallgat az eddig hallgatag,
hadd higgyék róla, hogy csak egy balgatag!

 

(Pecsétek feltörése 1991.)

 

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS