a fináléra a gyönge test süket
mindent hall a legyőzhetetlen lélek
a hang hiánya itt csak apró tünet
opuson már nem változtatnak tények
ki öröknek alkot annak nincs szünet
a bédúr kvartett a káoszból éled
a szörnyetegnek áldoznak fel szüzet
agyban csodát improvizál a kéreg
a nézőtérnek immár végleg háttal
óriássá nő a feszülő árnyék
már valahol az Istenénél szárnyal
az idő nagy cédéjére majd ráég
érteni jön-e kor melynek van füle
vagy marad a vele mégis nélküle
Hozzászólások