Holdfelkelte • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Holdfelkelte

 

Most kel fel a Hold, s én
megbűvölve nézem, amint
egyre feljebb kúszik korongja
az égen. Lassan kibukkan a
szemközti tízemeletes ház
tetejének pereme felett.
Még csak egy fénykör, amely
méltóságteljesen jön egyre fel,
hogy elfoglalja helyét a magas égen,
éppen velem szemben.
Már teljes pompájában fent ragyog,
körötte nem látok egyetlen csillagot
sem, míg hatalmas tányérja beles
hozzám az ablakon, körötte nincs semmi
más, csupán néhány szelíd felhőrongy.

 

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS