Don Quijote falikárpiton
I. Charles Coypel, XV. Lajos udvari festőjének Don Quijotéja
Charles Coypel önarcképe
Charles Coypel (1694–1752) egy francia festőcsaládba született. Nagyapja, Noël Coypel és apja, Antoine Coypel is festő volt. Charles Coypel XV. Lajos udvari festője és a Királyi Akadémia festő és szobrász tagozatának igazgatója lett. 1714-ben a Gobelin Manufaktúra felkérte, hogy fessen képeket, amiket aztán ott falikárpit formájában dolgoztak fel. 1716 és 1725 között huszonnyolc képet festett Cervantes Don Quijotéja történetére. A regény első részéből nyolc jelenetet választott ki, amelyekben Cervantes Don Quijote őrült kalandjait mutatja be. A többi húsz képet a második rész alapján festette, ahol a két főhős bohócból hőssé válik. A jelenetek megfestésekor Coypel a korabeli francia színház hatása alatt állt. Maga is írt színdarabokat. (Innen vannak a képein szereplő hősök teátrális mozdulatai.) Első két színművét Cervantes regénye ihlette. Jóllehet az akkor tizennyolc éves Coypel darabjai nem voltak sikeresek, jól mutatják vonzódását Don Quijote személyéhez.
A Coypel festményei alapján készült faliszőnyegek közül 1750 körül több is bekerült XV. Lajos Marlyban lévő kastélyába.
A XVIII. században mintegy kétszáz fali szőttest készítettek Coypel Don Quijotét ábrázoló festményei alapján. A jeleneteket faragott, aranyozott keretekbe foglalták, s a kor ízlésének megfelelően virág, állat és egyéb, Don Quijote történetéhez kapcsolható motívumokkal díszítették. Ezeket a díszítéseket Claude Audran és Pierre-François Cozette alkották.
Claude Audran és Pierre-François Cozette. által készített díszes keret Coypel festménye alapján készült fali szőtteshez
Érdekesség, hogy a festett képet a szőttes készítője maga mögé akasztotta, és egy előtte lévő tükörből nézte az eredeti képet munka közben. A szőtteseket csak a nagyon tehetős emberek tudták megvásárolni, hisz egy tenyérnyi nagyságú felületen egy egész napon át dolgozott a kivitelező.
Coypel falikárpitjainak többsége a compiègne-i kastélyban, a Salle Coypelben vannak kiállítva. Egy másik részlegben, a Galerie Natoire-ban, amelyet III. Napoléon építtetett, Charles-Joseph Natoire (1700–1777) Don Quijotét ábrázoló festményei láthatók. Ezeknek a képeknek az alapján Beauvais szövőműhelyében falikárpitokat készítettek, amelyek Aix-en-Provence Szőnyegmúzeumában láthatók.
A compiègne-i kastély
Coypel festménye
Hasonlítsuk össze Coypel festményét és az annak alapján készített falikárpitot. A festmény címe: Don Quijotét kiszolgálják a fogadóbeli lányok.
A kép a regény alábbi jelenetét örökíti meg:
„Igaz ugyan, hogy nem lett volna szabad magamat mindaddig felfednem, amíg hőstetteim a kegyetek szolgálatában és javára magok el nem árulnak; azonban a Lanzarotéról szóló régi románc idézésére alkalom kínálkozott, és ez volt az oka, hogy nevemről ildomtalanul korán értesültek. De majd lesz idő, mikor kegyelmetek parancsolni fognak, s én engedelmeskedem, és karjaimnak hatalma nyilvánvalóvá teendi, mily kész vagyok szolgálni kegyelmeteket.
A lányok, akik ilyen áradozásokhoz nem szoktak hozzá, nem feleltek egy hangot se, csupán azt kérdezék tőle, nem akar-e valamit enni?
A falikárpit
– Megeszem akármit – felelt Don Quijote –, s úgy érzem, nagyon jólesnék a falatozás.
(…) Hogy levegőn legyen, ott terítettek meg neki a fogadó ajtaja előtt, s a fogadós egy adag ízetlen, sületlen keszeget tett eléje, s emellé kenyeret, de oly feketét és penészeset, mint a vendég fegyverzete.
Csupa nevetség volt ezt az evést látni: mert fején volt a sisak, melynek rostélyát két kezével kellett magasan tartania, szájához egy falatot sem vihetett volna, ha csak másvalaki nem könyörül rajta, s csakugyan az egyik lány végezte körülötte e szolgálatot. Megitatni azonban semmiképp sem volt lehetséges; végre a vendéglős kilyukasztott egy nádszálat, s egyik végét a lovag szájába helyezte; Don Quijote így lopózta fel magába a bort. Türelmesen viselte el mindezt, csak hogy a sisak kötelékeit ne kelljen megrongálnia.”
Az alábbi kép azt a jelenetet ábrázolja, ahol Don Antonio Moreno megtréfálja Don Quijotét. Egy „bűvös fejet” mutat be neki. A lovagon és Sanchón kívül mindenki tudja, hogy egy csövön át a másik szobából vezetik a hangot a „bűvös fejbe”, s az így tud minden kérdésre válaszolni.
Don Quijote és a bűvös fej
„Másnap Don Antonio igen alkalmasnak látta, hogy próbára tegye a bűvös fejet. Ezért Don Quijotéval, Sanchóval s még két barátjával, meg azzal a két hölggyel, akik úgy megtáncoltatták Don Quijotét, s Don Antonio házában töltötték az éjszakát, bezárkózott abba a szobába, ahol a fejet tartotta. Elmondta vendégeinek a fej tudományát, mindenkinek lelkére kötötte, hogy el ne árulja a titkot, s azt mondta, ma van az első alkalom, hogy próbát tesz a bűvös fejjel.”
Sancho Panza megkapja álmai ajándékát: kinevezik kormányzóvá Barataria szigetére. A Coypel festménye alapján készült falikárpit a szigetre érkezését ábrázolja.
Sancho megérkezik Barataria szigetére
„Az új kormányzó viselete, szakálla, alacsony, köpcös tömzsisége közbámulat tárgya volt, mindenki megcsodálta, akár tudta a dörgést, akár nem – tudták. Végre aztán kivezették a templomból, a bírói székhez vitték, beleültették, s a herceg udvarmestere ezeket a szavakat intézte hozzá: − Ősi szokás ezen a szigeten, kormányzó úr, hogy e híres sziget urának beiktatásakor meg kell felelnie néhány hozzá intézett kérdésre.”
Don Quijote-sorozatával Coypel Cervantes regényének leghíresebb illusztrátora lett a 18. században. Alkotásai mind a francia, mind a külföldi faliszőnyeg-gyártást meghatározták egy évszázadon át.
II. Falikárpitok a Királyi Palotában
2016 áprilisától december végéig volt látható az a nagyszabású kiállítás, amelyet Cervantes halálának négyszázadik évfordulója alkalmából Madridban, a Királyi Palotában rendeztek.
A spanyol Királyi Palota
Cervates regénye hősének kalandjait tizenhárom nagyméretű falikárpit ábrázolja, amelyeket V. Fülöp spanyol király rendelt meg a Santa Barbara Királyi Manufaktúrától. A képeket Andrea Procaccini (1671–1730) udvari festő, a Manufaktúra felügyelője, valamint tanítványa, Domingo Maria Sani (1690–1773) festették. A szőtteseket ezen festmények alapján készítették el Jacobo és Francisco Van der Goten felügyeletével. Cervantes maga is többször hasonlította a fali szőtteseket irodalmi művekhez, és azt gondolta, hogy szépségükkel és tökéletességükkel egyszerre szolgálják „az okítást és a gyönyörködtetést.” A Don Quijote faliszőnyeg-sorozatnak óriási sikere volt a tizennyolcadik században. Ennek egyik oka természetesen magának a regénynek népszerűsége.
Don Quijote. Falikárpitok a Királyi Palotában.
Az első falikárpit Don Quijote azon kalandját mutatja be, amelyben a pap és a borbély ki akarja gyógyítani a lovagot bolondériájából. A kocsmáros segítségével egy ketrecbe zárják és a beavatottak, maskarába öltözve egy jóslatot játszanak el előtte.
Don Quijote a ketrecben
„Körülfogták, amint éppen legjavában szundikált, nem is tartva, nem félve semminemű támadástól. Egyszerre teljes erővel megragadták, s kezét-lábát úgy megkötözték, hogy amikor nagy ijedtében fölébredt, meg se tudott moccanni, sem egyebet tenni, csak ámult-bámult, hogy ily különös arcokat lát. Mindig éber és találékony képzelődése azonban csakhamar azt kápráztatta lelke elé, hogy ezek az alakok bűvös várbeli kísértetek, s hogy őt immár minden kétség kizárásával elbűvölték, mert se nem mozdulhat, se nem védelmezheti magát; pontról pontra úgy gondolkozott hát, amint a pap, a tréfa szerzője előre sejtette. (…) Hamarosan a ketrechez vitték, belezárták, s úgy beszögezték a léceket, hogy egyiket sem lehetett volna lefeszegetni. (…) Ekkor a kísértetek rögtön felkapták vállokra a ketrecet, s vitték egyenesen az ökrös szekérre.)”
Lovaggá üttetése után Don Quijote rá akar beszélni egy kereskedőből álló csoportot, hogy ismerjék el, Dulcinea a legszebb hölgy a világon. Szó szót követ, majd a lovag meg akarja leckéztetni a makacs kereskedőket. Erre az egyik öszvérhajcsár alaposan elpáholja.
Don Quijote elpáholása
„Az egyik öszvérhajcsár, nem valami jóindulatú fickó, hallván a szegény földre bukott lovag áradó fennhéjázását, meg nem állhatta, hogy bordáinak választ ne adjon. Odarohant hozzá, fogta a dárdát, s előbb darabokra törvén, egyik darabjával úgy elkezdte páholni a mi Don Quijoténkat, hogy még a páncélja alatt is egészen puhává porhanyította.”
Az alábbi kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor a búsképű lovag egy hintóban ülő úrnőt akar megvédelmezni az útonállóknak vélt Szent Benedek rendi szerzetesektől. A barátok elügetnek, Don Quijote pedig a hintóban ülő hölgyekhez fordul.
Don Quijote és az úri hölgyek
„– Szépséges, magas úrnő, egészen szabadon rendelkezhetik immár magával, mert elrablóinak kevélységét porba sújtják hatalmas karjaim. S nehogy hosszas fáradságodba kerüljön szabadítód nevének kikutatása: az én nevem Don Quijote de la Mancha, és rabja vagyok a páratlan szépségű Dona Dulcinea del Tobosónak. Jótéteményem viszonzásául, asszonyom, nem kérek egyebet, csupán hogy menj el Tobosóba, köszöntsd nevemben a drága hölgyet, s mondd el neki, mit cselekedtem megszabadításodért.”
A derék lovag egy birkanyájat ellenséges hadnak néz, és Sancho Panza kétségbeesett figyelmeztetése ellenére ráront a békés állatokra.
Don Quijote és a birkák
„– Forduljon vissza, Don Quijote uram, mert az élő Istenre esküszöm, valóságos juhokat és birkákat ostromol; forduljon meg! Jaj még a nemző apámnak is, milyen bolondság ez! Láthatja, nincs itt se óriás, se lovag, se macskák, se fegyverzetek, se osztott vagy osztatlan pajzsok, se égszínkékek, se pokolfeketék. Mit akar hát cselekedni, Isten legyen irgalmas bűnös lelkemnek!
Don Quijote azonban csak nem tért vissza, hanem inkább fennszóval kiáltotta:
– Rajta, vitézek, kik a nekigyűrkőzött karú, bátor Pentapolín császár lobogóit követitek s alattuk harcoltok, utánam, csak utánam, valamennyien, s meglátjátok, mily könnyűszerrel állok bosszút az ellenségen, Alifanfarón de la Trapobanán! Ezeket mondván a juhnyáj közé rontott, s oly bátorsággal és hevesen kezdte nyársalgatni az állatokat, mintha valósággal halálos ellenségeit öldösné.”
A Királyi Palota falikárpitjait a látogatók ezrei élvezhették.
Hozzászólások