Gyerekkoromban mindig azt tanították nekem, hogy az a szép, ami érdek nélkül tetszik. Tehát kizárólag azért, mert öröm ránézni, megfogni, elolvasni, meghallgatni vagy emlékezetünkbe idézni. Mert értékes.
Szép az, ami megmozgat, ami inspirál. Ami elgondolkodtat vagy lelkesít. Ami egyszerre gyönyörködtet és borzongat, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni.
A szépség szenvedély, kaland és játék. Nem cél és nem is eredmény. Csak életmód és tudatosság, figyelem és bátorság. Valami, amit tudni kell viselni, tudni kell használni.
Szép a természetes és az igaz. Az őszinte.
A szépség kisugárzás. Egy érzés, amitől nehéz elszabadulni. Egy lebilincselő erő, ami belülről jön, ami tiszteletet parancsol és ami határtalan. Nem kézzel fogható.
Számomra a szépség egyet jelent a harmóniával és az egyensúllyal. Az egészséggel és a belső nyugalommal. A sugárzó erővel, vitalitással és magabiztossággal.
Vigyázzunk egymás szépségére…
Hozzászólások