Ismered az öreg Palló Zsuzsát?
Az apjának szép háza, gazdasága volt itt a dombon, a Nyírfa utca végén. Meg két csinos lánya. Karcsúk voltak, bogárszeműek. Különösen Zsuzsika, a fiatalabb volt igen élénk, szemrevaló. Már 16 évesen is akadt kérője, de az anyja lebeszélte a házasságról, fiatalnak tartotta a házaséletre és ebben igaza is volt.
Két év múlva újabb kérő jelentkezett. Akkor Zsuzsi apja szólt közbe:
– Úgy illik, hogy az idősebb lánynak legyen meg először a lakodalma. Faluhelyen már csak így szokás.
Ha te mégy el előbb a háztól, a nővéredet már öregnek néznék, nehezebben találna párra. Így hát a fiatalok vártak az esküvővel. Addig vártak, míg a legény a városban talált munkát, aztán hamarosan leányt is, és füstbe mentek Zsuzsi álmai.
Na, de mikor a nővére férjhez ment, tudta, hogy most már rajta a sor. Nagy szerelem volt a következő! A legény ellen se eshetett kifogás. Magas, vállas, szép szál fiú volt. Gazdag család egy szem gyereke. Meg is egyezett Zsuzsival, hogy az esküvő után a szülei házába fogja vinni menyecskének. Ment volna Zsuzsi örömmel, de az anyja lebeszélte.
– Gondold meg! Ezeknek több van, mint nekünk. Oda mennél anyós mellé cselédnek? Hogy ugráltasson? Dolgoztasson? Én csak tudom! Felhánydálja majd az anyós, hogy mit hoztál a házhoz. Még azt is, hogy nővéred van, így neked csak fél örökség jár utánunk.
Addig beszélt az anyja Zsuzsinak, míg az megértette, hogy ebből a házasságból se lehet semmi, mert a legény megmakacsolta magát, hogy ő bizony nem költözik el a szülei házából.
Ha az elszalasztott kérők miatt sírdogált, az anyja megnyugtatta.
– Egyet se félj! Kár lenne elpotyázni szép, fiatal lányságodat. Tudd meg, míg én élek, addig fiatal vagy!
Ezt Zsuzsa hitte is, nem is, de mikor az anyja meghalt, valóban érezte, hogy most már ő is elkezd öregedni. Sok volt a dolga. Nővére Pestre költözött a párjával. Zsuzsira maradt minden gond. Ellátta az idős apját, kézben tartotta a gazdaságot. Múltak az évek, a szép Zsuzsát még mindig kerülgették a legények, de már inkább csak szórakozni akartak vele. A lány meg csak azzal törődött, hogy az apja meg ne tudja.
Csinos volt még most is a korához képest, de egyszer csak azt vette észre, hogy már csak elvált ember, özvegy, meg öreglegény kerülgeti. Ami másnak nem kellett, azt ő is lefitymálta. Egy-egy családos ember még horgára akadt, de egyik se állt kötélnek, hogy Zsuzsanna miatt végleg otthagyja a párját.
A félszemű lakatos elvált ember volt, de hízelgett a lánynak a tudat, hogy jóval fiatalabb nála az embere, s úgy érezte, ő maga is fiatal mellette. Addig jártak, míg egy este a lakatos hozta a motyóját és beköltözött Zsuzsa néne szobájába.
Másnap kitört az apa:
– Ezt a félszeműt hozod ide? Elment neked az eszed! Ötvenéves korodban is különbet kapsz ennél!
– Jaj, apa – pityeredett el a lány – hiszen már hatvanöt is elmúltam!
Az öreg csak bámult, és nem szólt egy szót se.
A lakatos pedig maradt.
Hozzászólások