Jóság a vetése az üdvösség kalászának
boronája tűsarkak tipegése
Harmattal ki öntözi meg
ha a mezőre bár égbolt terül
mégsem látszik ide kékje
Illattal kendőzi arcait
jóságot nem hazud
Szeme sarkához púdert rak
mosolya huncut ráncba fut
Kis szelet a létnek mit egy szem gabonából őröl
madárnak nyújtja pihenni tenyerét
Tudja éhség üszke nem lelhet kaput
kis táskájába ejti égszín neszeszerét
Szíve kamrájába hordja
mit aznap aratott
Nevetve kirúzsozza száját
búzavirág-szeme hunyorog
Hozzászólások