Vaszaron vagyok az egykori iskolámban, K.-t, szlovákiai költő ismerősömet várjuk ide. A megadott időpontban megérkezik, örömmel üdvözöljük, ő mesél magáról, végül pedig egy-egy könyvvel megajándékozza a kisiskolásokat. K. hív, hogy menjek el Dombóvárra egy bemutató órára, ahol az ő meséjét dolgozzák fel a dráma tagozatos osztályban. Nem ígérem, hogy megyek, mert vacakul érzem magam. Fáj a sarkam. A következő képen mégis ott ülök a tanteremben hátul az utolsó padban, alig látok-hallok valamit. Mivel az otthoni ruhámban vagyok, nem ülök előrébb, nem akarom, hogy így lássanak a kollégák. P. Á., volt tanítótársam látja, hogy bicegek, kérdez, én elmondom mi nyomaszt. Á. hazafut, hoz nekem egy fehér-kék csíkos nadrágot és egy kék pólót. Villámgyorsan átöltözöm a tanáriban, aztán az első sorban foglalok helyet. K. észreveszi, csodálkozva tárja szét karjait, és mosolyogva köszöni meg, hogy mégis eljöttem.
***
S. A. vár rám egy könyvtárban, ő hívott ide, már többször is telefonált, ám a rengeteg orvosi vizsgálat felőrölte szabadidőm nagyját, úgyhogy csak pár hetes eltolódással érkezem a színhelyre. A. örül nekem. Nem sokat teketóriázik, előadja, hogy miért is vagyunk itt. Tudja, hogy régóta egyedül élek, biztos kiéheztem a szerelemre, úgy határozott, néhány napra lemond a párjáról, hogy karácsony közeledtén jussak ilyen ajándékhoz is. Erre valahonnan előlép a párja, de nem támadt fel bennem semminemű vágy sem a másik iránt, ez így nem megy. Ők ketten folyamatosan bátorítanak, nagy köszönettel lemondok az áldozatos, nem mindennapi felajánlásról. A. szemében könnyek csillognak, sosem tudom meg, hogy a csalódás vagy a megkönnyebbülés könnyei. Annyit mond, hogy igazán sajnálhatom, de nem hiszi, hogy életemben kínálkozna még egyszer ilyen alkalom.
Mintha tapasztott vályogfalú házban élnék, nagyon csúnyák, kormosak a falak, ezért festőt hívok, hogy javítsak a lakás állagán. A festő óriási pemzlijével igencsak elkapkodja a munkát, így a barna drapp csíkok csúcsos domborművekben futnak össze. Elképedek a látványtól, sírhatnékom támad. Párom unokája szerint lehet javítani a helyzeten, ha a csúcsocskákat levágnánk a nagyollóval, hozzálátunk a különös munkához.
Hozzászólások