Bumeráng • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Bumeráng

az ember nem szeret sírni
olyan snassz, gyengének mutat
neked ronthat/eshet bárki
ártó/segítő szándékkal – mindegy
már nem lehetsz nagy
csak kiszolgáltatott, elveszíted
magad fölött az uralmat

micsoda képmutatás
erősnek láttatni benned a gyengét
elvágod minden esélyét annak
hogy segítsen valaki
nem vagy megkövült szobor, sem bálvány
imádatukkal nem érsz semmit

különbözni akarsz
s mikor elválik arcod tőlem
gyógyíthatatlan, éktelen sebben
ott vagyok képeden

így múlunk
hiányhegekkel arcainkon
kiket nem vigyáztunk az elmúlás ellen

sírdomb itt, kőkereszt ott
a nagyvilág temető alattunk
miben reménykedsz, mondd
ha kidobtad féltve őrzött tartalékod
s a megfojtott lelkiismeret már nem forog benned

nem tud az ember egyebet
csak másra hányni a keresztet mindig
hárítani, vegye fel ő a terheket
a betonputtonyt

jaj te, ki ujjal mutogatsz
s nem látod milyen régóta
mered rád saját fegyvered
beléd vág a bumeráng ollója

2020. július 30.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS