Börzsönyi Erika | Ujjaim fészkében

Szépirodalom - vers

Ujjaim fészkében

 

Hüvelykujjam tenyerem öblében, arra
ráhajlik többi ujjam, mind együtt mintha
egy kis fészket alkotna, még az árva kisujjam
is igyekszik belesimulni. Így tértem nyugovóra
este, évtizedek óta, míg a köszvény, vagy ki tudja,
mi, már nem engedte a kis fészket összehajtogatni.
Volt, hogy nyitott tenyeremet fejem alá fektetve
aludtam el, és valamiképpen éjjel a kezem
magától megtette azt, amit én ébren már nem bírtam:
hüvelykujjam tenyerem öblébe, többi ujjam ráhajolva,
így ébredtem fel reggel. Mondják, ez nem lehet véletlen,
valami gyermekkori traumát hordozhat az én felnőtt létezésem,
jól tudom, mi lehet a mélyen elrejtett emlék: amikor heteken át
anyámtól elszakítva, kórházi gyerekosztályokon, más beteg
gyerekekkel összezárva sírtam anyám, s a biztonság után.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Ujjaim fészkében”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés