Fél kilenckor csöngettek reggelire.
Kovács Tibi, ez a húszéves nyurga srác, nem is mosott kezet, csak úgy felült a satupadra, újságpapírból evett. Táskájából könyvet vett ki, mohón olvasni kezdett. Kenyerébe időnként beleharapott. A szájmozgása néha megállt.
Boros Laci, akivel együtt targoncáztak a kész alkatrészekkel megrakott ládákkal a raktárba, távolról figyelte. Valahogy megakadt a szeme rajta. Soha nem látta még Kovácsot olvasni. – Mi ütött ebbe a gyerekbe? – kérdezte önmagától. Erőltette a gondolatokat, de nem talált megfelelőt.
Kovács Tibi tovább olvasott. Gyorsan végzett egy-egy oldallal, amikor tovább hajtotta a következő lapot, mindig beleharapott a kenyerébe. A tizedik oldal után már le is tette. Csak a könyv érdekelte.
Boros nem tudta megállni, odament.
– Mit olvasol?
Kovács nem felelt, felemelte a könyv fedelét, mutatta. Boros kiböngészte a piszkos, sárga fedőlapot: A vadnyugat fia, ára egy pengő.
– Izgalmas?
– Ühüm! – mormogta, de nem nézett fel a könyvből.
– Szerezted?
– Nem. Van nekem sok – felnézett, a könyvet a térdére fektette.
– Szeretsz ilyet olvasni?
– Meghiszem azt. Jó izgalmas.
Kovács Tibi cigarettáért kotorászott, rágyújtott. Második slukk után kiköpött. Kétszer, egymás után.
– Szerelem is, van benne minden – nyugtázta.
– Mást nem szoktál olvasni? Valami komolyat? – kérdezte Boros Laci, próbálta kifaggatni.
– De. Szakmait. Az Autó-Motort.
– Szépirodalmat?
– Nemigen, ha olvasok csak a saját könyvtáramból.
Boros Laci nyelt egyet. – Könyvtára van és ilyet olvas – tette fel hirtelen önmagának a kérdést.
– Hány könyved van? – kérdezte folytatva a beszélgetést.
– Van vagy kétszáz, szép példányok. Csak drágán kötik be őket. Tegnap is fizettem egy csomót értük.
– Sűrűn veszel könyvet?
– Nem mindig lehet kapni, ez alkalmi vétel volt.
Boros csodálkozó arcot vághatott, mert Kovács megszólalt.
– Ritkán jutok hozzá, az Ecserin szoktam venni, meg kéz alól.
A gyártól nem messze a sarki „Fahordóba” találkoztak műszak után. Egymás közt nevezték így ezt a helyet a sok fa söröshordós látványtól. Itt mindig volt sör. Még nyáron is.
Kovács mégis bort kért, nagyfröccsöt, jegelve.
Négyen voltak csak az ivóban. Aránylag csend volt, csak a bádogpult zörgött a poharaktól, amint a csapos időnként rádobálta a kimosott korsókat. Csikorogva nyílt az ajtó. Belépett utcai ruhában Boros Laci, sört kért.
Odavitte a pulttól a korsót, ahol Kovács álldogált és a fröccsös poharat fogta a kezében.
– Miért nem ezt iszol? Ez a nyár itala! – mondta Boros és a habos korsóra mutatott, majd letette az asztalra.
– A bor jobban hűt! – mondta Kovács.
– Szevasz! – koccintottak, ittak.
– Nem akarod megnézni az én könyvtáramat? – kérdezte Boros.
– Neked is van? – és egy nagy kérdőjel volt az arca.
Boros Laci igent intetett a fejével.
– Megnézhetem? – kérdezte bizonytalanul.
– Gyere!
Boros Lacinál az egész falat betöltő üvegpolcon, jól mutattak a könyvek. Kovács Tibi némán nézte.
– Szép. Érdekes kötésűek – mondta egy idő után.
– Az elrendezés?
– Ötletes, ez az üveg megoldás nagyszerű.
– A tied az milyen?
– Egyszerű. Egy szekrénybe van csak berakva. Nem ilyen mutatós. Itt sok a színes borítójú könyv. Sokat olvasol?
– Minden nap, sokszor csak ez a szórakozásom – összegezte Boros.
– A kedvenc könyved?
– Mind kedves nekem. Csak egyes írókat talán jobban szeretem, kedvelem. Az ő gondolataik sokszor az enyémek is. Segítenek. Sok kérdésre kaptam már választ. A barátaim. Igaz barátok.
Kovács elmélyedve nézte a könyveket. A címeket betűzte.
– Szerelmeset szereted? – kérdezte Boros.
– Persze.
– Adok egyet. Ezt! – és levett egy könyvet a polcról. Olvasta a címét: Hardy: Egy tiszta nő.
– De vastag, mikorra olvasom én ezt ki?
– Nem soká. Meglátod, pár nap. Olvastatja magát.
Másnap reggel Kovács Tibi nem jött dolgozni.
– Nincs komolyabb baja, csak megfázott – mondta valaki.
– Sok hideg bort iszik a süket!
– Pedig a bor gyógyszer! – egészíti ki a párbeszédet egy idősebb szaki.
– Többet ér, mint egy jó könyv! – válaszolták többen is és Borosra néztek.
Boros Laci négy nap múlva a gyár előtt találkozott Kováccsal. A villamosról ugrott le, kezében a könyv.
– Nem tudom letenni, kitűnő!
Boros Lacit melegség töltötte el.
– Adsz másikat is?
– Persze, jó izgalmasat. Dreiser: Amerikai tragédiáját.
– Holnapra hozd el, ezt akkora kiolvasom – válaszolta és könyvvel a hóna alatt futott a gyár bejárata felé.
Hozzászólások