Mondd el nekem, hogy mit tehet az ember,
mikor a vándormadarak már messze járnak,
s érzed, hogy leolvadtak mind a válladon cipelt,
viaszból formázott, nemrég oly büszke szárnyak!
Csak hullni, mint tudatlan falevél,
csak várni még egy utolsó tavaszra?
Búsan borongó költőnek mi haszna?
Itt az repül, akit repít a szél…
Volt, ami volt, mi nem volt, nem lehet már,
belátni késő, ez nem lányregény!
Volt életed, ügyetlenül leélted.
Egy perc… vagy év és kialszik a fény.
Hozzászólások