Nagy művészek alkalmi találkozásai Don Quijotéval
Don Quijote megrendelésre – Francisco Goya (1746–1828)
Goya: Önarckép szemüveggel
A művészettörténet Diego Velázquez, Salvador Dali és Pablo Picasso mellett Francisco Goyát említi, amikor a legnevesebb festőkről van szó. Goya festészete rendkívül sokoldalú. Folytatja a barokk és rokokó művészetet és a modern festészet atyjaként is említik. Hatott a francia impresszionistákra és a német expresszionistákra is.
Legtöbb alkotását a madridi Prado Múzeumban lehet megcsodálni. Egyik legismertebb festménye A vízhordó lány.
A vízhordó lány
Goya egyik Don Quijote-rajza egy pályázatra készült, amit a Spanyol Királyi Akadémia hirdetett meg a regény illusztrálására. 1777-ben, akárcsak a többi illusztrátor, a harmincegy éves Goya is megkapta a nagyon részletes instrukciókat: egy mezőn egy csapat ember, egyesek gyalog, mások lovon. Mindegyikük felfegyverkezve lándzsákkal, íjakkal, muskétákkal, alabárdokkal és pajzsokkal. A képen legyen dob, trombita, két-három zászló, mindenképpen egy fehér is, egy szamár legyen ráfestve. Még a zászló feliratát is meghatározták. Sancho legyen középen a szamárral. Don Quijote és rocinante is középen legyen, a lovag lándzsával és pajzzsal, felemelt sisakrostéllyal. Sanchónak le kell esnie a szamárról, tátott szájjal és kezét az orrán tartva.
Ezeket a ma már nevetségesnek tűnő utasításokat Goya – akárcsak a többi pályázó – maradéktalanul betartotta, ám indoklás nélkül kihagyták rajzát a kötetből.
A szamárbőgés-kaland
Egy másik rajzán Goya az íróasztalánál lovagregényt olvasó Don Quijotét ábrázolja. Nem ül, hanem a szék és az íróasztal között fél térdre ereszkedve, mellette egy karddal követi a könyv sorait, miközben a kép felső részében képzeletének szülöttei jelennek meg. A kép jobb alsó részén látható hű társa, egy kutya.
Don Quijote
Don Quijote a tájban – Camille Corot (1796–1875)
Corot: Önarckép
Jean-Baptiste Camille Corot a tájképfestészet egyik legismertebb mestere. Ő volt az, aki kiszabadította a tájképfestészetet a klasszicizmus megkötöttségei alól. Realista képein az egyszerű formák, erőteljes színek és árnyalatok uralkodnak nyugodt harmóniában.
A Mantes, Katedrális és a város, este a fák közül című, 1860 körül készült festménye – mint annyi más tájképe – alapján joggal nevezik Corot-t az impresszionizmus előfutárának.
Mantes, Katedrális és a város, este a fák közül
Corot Don Quijotéja kitűnő példája annak, ahogyan alárendeli alakjait a tájnak.
Don Quijote
És maguk az alakok a festményből:
Don Quijote (részlet)
Don Quijote feltételezett előzményekkel – Pablo Picasso (1881–1973)
Picasso Don Quijotéja
Pablo Picasso
1955-ben a Les Lettres françaises című irodalmi folyóirat Cervantes-különszámot jelentetett meg. Louis Aragon felkérésére Picasso megrajzolta Don Quijote és Sancho Panza alakját.
A rajz egyszerű, gyors vonalakkal készült. Don Quijote a lován, Sancho Panza szamarán ül, szálmalmok és a nap látszanak még a képen. Jól látható, hogy Picasso Don Quijotéra helyezte a hangsúlyt. A meditáló főalak mellett Sancho elnagyolt alakja kissé meglepő.. Az eredeti skicc elveszett. Valamennyi Don Quijote ábrázolás közül kétségkívül Pablo Picassoé a legismertebb.
Don Quijote
2010-ben nagy port vert fel egy felfedezés. Grúz művészettörténészek, köztük Lali Lebanidze, a Csubinasvili Grúz Nemzeti Művészettörténeti Központ munkatársai megtalálták az elveszettnek vélt eredeti rajzot. Azt állítják, hogy a krokit egy Picasso által 1947-ben festett kép alapján készítette a művész. A festményt Tbilisziben lelték fel egy grúz családnál, amely szerint a képet külföldről kapták egy rokontól. A dologban az a legérdekesebb, hogy mindvégig azt hitték, hogy egy másolat került birtokukba. A művészettörténészek hosszas vizsgálódás után arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti képről van szó. Ettől függetlenül a „felfedezés” hitelessége máig kétséges.
Picasso rajzának feltételezett előzménye
Egy másik feltételezés is napvilágot látott Picasso Don Quijotéjával kapcsolatosan. 1992-ben az Amerikai Cervantes Egyesület munkatársa, A. G. Lo Ré egy hosszú cikket tett közzé, amelyben kifejti feltételezését, hogy Picasso rajzának mintája egy csavarszobor volt.
A. G. Lo Ré leírása szerint egy csavarokból készült fekete színű, ismeretlen kézműves szobra lehetett Picasso mintája. A szerző egy barcelonai ajándékboltban vásárolta a maga példányát az ötvenes évek elején. A szerző feltételezi, hogy Picassso látta, esetleg meg is vette a szobrot, amely valóban nagyon emlékezetet Picasso rajzára. A cikk részletesen elemzi a csavarszobrot, párhuzamot vonva Picasso rajzával. Azt is megjegyzi a szerző, hogy Picasso gyakran látogatott el kézműves műhelyekbe.
Feltételezése alátámasztására azt is megemlíti, hogy Picasso sokszor merített más művészek alkotásáiból, mint Velázquez Udvarhölgyek című festményéből, de Poussin vagy Goya festményeit is felhasználta forrásként modern festményeihez.
Hogy a két fenti teóriának van-e valóságalapja, nem változtat azon a tényen, hogy Picasso rajza a világ minden táján ismert.
A pihenő és a lovas Don Quijote – Paul Cézanne (1839–1906)
Cézanne: Önarckép
Cézanne egész művészetének kulcsát alábbi mondataiban kereshetjük: „A természet nem a felszínen keresendő, hanem a mélységben. A színek ennek a mélységnek kifejzője a felszínen.” Cézanne művészetére is maradéktalanul érvényesek Paul Klee szavai: „A művészet nem reprodukálja a látható világot, láthatóvá teszi azt.”
Az 1870-ból származó festménye, amely Don Quijotét ábrázolja, címén kívül: Iddill (Don Quijote a Barbaria partján), semmiben sem emlékeztet a kóbor lovagra. A meztelen nők társaságában egy vízparton pihenő férfi akárki lehetne. Első korszakára jellemző zsánerkép, amely még mit sem árul el a későbbi korszakában Pissaro hatására festett képeiről.
Idill (Don Quijote a Barbaria partján)
1873 után Cézanne túl akar lépni mind a klasszicizmus, mind az impresszionizmus eszközein. Innen a Sainte-Victoire-hegy megkomponált geometriai formái, amelyek visszaköszönnek Don Quijote és lovának ábrázolásában is. Cézanne 1875-ben két Quijote-képet festett.
Don Quijote
Don Quijote és lova hátulról
A Don Quijote és a Don Quijote és lova hátulról című festményeiről első ránézésre is azonnal kitűnik, hogy mind ecsetkezelése, mind színei a Sainte-Victoire-hegyről festett nagyszámú képén látottakhoz hasonló. Mindkét esetben Cézanne jellegzetes, párhuzamos ecsetvonásait és színfoltjait látjuk.
A Sainte-Victoire-hegy
Don Quijote tiszteletadása az orosz népnek – Marc Chagall (1887–1985)
Marc Chagall
Chagall megélte az 1917-es októberi orosz forradalmat, majd 1922-ben elhagyta szülőhazáját, miután kiábrándult a forradalmi események utáni állapotokból és a vityebski művészeti iskola állandó konfliktusaiból, ahol a neves absztrakt festő, Kazimir Malevics munkatársa volt. 1949-ben a franciaországi Saint-Paul-de-Vence-ben telepedett le.
1975-ben festi meg Don Quijote című festményét. Az 1917-es orosz forradalom emlékét kívánja felidézni az orosz nép számára. A kép egy szovjetunióbeli utazása után készült, amelyet Jekatyerina Furceva, akkori kulturális miniszter meghívására tett. A festményen Don Quijotét vörös zászlókat lengető tömeg éljenzi. A kép nem csupán a szovjet forradalmi utópiát, de a szeretett hazájában dúló viszályokat is jelképezi.
Don Quijote
Hozzászólások