„A jövő színházi hét tehát Pálmay Ilka Kinsky grófnő hete lesz.”
Pálmay Ilka pályája elején – Szigligetiné-ként (Forrás: Wikipédia)
Az ungvári születésű Pálmay (Petráss, Pálmai) Ilka (Ilona, 1859-1945) 1902-re már bőven rászolgált a Csokonai-idézetes jellemzésre. Tüneményes pályáját ugyanis fiatalon, 1875-ben kezdte Kassán, majd Eperjes, Szatmár, Kecskemét, a fővárosi Népszínház, Kolozsvár, Bécs, majd ismételten a Népszínház következett a sorban. Bécs után vendégszereplőként az 1890-es években ismét többször a Császárvárosban hódította meg a közönségét, majd Prága, Berlin, London voltak művészi sikereinek állomásai. (Később, 1905. után – de amint látni fogjuk a jelzett újságcikkben, már előtte is – az Újvilágban, például New Yorkban szintén elsöprő sikereket aratott.) Közismert, hogy 1900. után (1905-ig) ismét a Népszínházban találjuk, de közben 1901-ben a Vígszínházban, 1902-(1903-ban) a Magyar Színházban szintén vállalt szerepeket (ami egyet jelentett személyében a sikerekkel).
Magánéletéről tudni kell, hogy első férjétől, Szigligeti József (1850-1889) színész-rendezőtől – aki Szigligeti Ede (Szathmáry József 1814-1878) drámaíró, rendező fia volt – már régen elvált, 1891-ben pedig újból férjhez ment, mégpedig Kinsky Jenő (1859-1939) birodalmi grófhoz. Amint azt látni fogjuk majd, Pálmay Ilkát többször fogják említeni az akkori publicisták Kinskynének vagy Kinskinének, és nem is finoman utalnak arisztokrata „szálaira.”
Kinsky Jenő gróf magasugrása 1885 (Forrás: Wikipédia)
(Ne menjünk el szótlanul férje, Kinsky Jenő gróf /beszédes becenevén Nusi/ egyénisége mellett sem. Még házasságkötésük előtt, 1885-ben történt, hogy a Nemzeti Lovarda udvarán, amúgy „klakkban-frakkban”: kalapban, pödrött bajusszal, ingmellben, cifra cipőben, a kamerába nézvén magasat ugrott – a madzag fölötti „arisztokrata ugrás” utólagos számítás szerint legalább 130 centiméter lehetett. Az azóta is bravúros fölvételnek számító, még egyszer szögezzük le, az 1885-ös technikai föltételek mellett készített „arisztokrata fotó-pillanatképet” – ma sem tudná sok fényképész utána csinálni – nem készítette akárki, hanem maga Galánthai gróf Esterházy Mihály /Antal Károly Mária, 1853-1906/, országgyűlési képviselő, IBUSZ elnök, világutazó amatőr fotográfus, vadász, vitorlázó, galamblövő bajnok, atléta, 1. számú autó-tulajdonos. Remekbe sikerült fényképe A magyar fotográfia történetéből című gyűjteményben jelent meg.)
Esterházy Mihály gróf a fényképész (Forrás: Wikipédia)
Így érkeztünk el 1902 januárjához, amikor a Pécsi Nemzeti Színház vendégszereplésre hívta a hírneves operett-primadonnát, a jeles, itthon és külföldön ünnepelt színésznőt. Az események kezdetét tekintsük át a kor neves pécsi polgári lapja híradásainak, tudósításainak ismertetésével.
A Pécsi Napló (1892-1944) 1902. január 10.-i számának „Pálmay Ilka programja” című írásával kezdjük, amelyből kitűnik, milyen zsúfolt, szerteágazó programja volt, de az is, hogy eközben sem felejtkezett meg a pécsiekről.
„Pálmay Ilka a népszínházban való holnapi fellépése után Bécsbe utazik, ahonnét tizennégy napi üdülés végett Olaszországba megy férjével, gróf Kinsky Jenővel. A díva Olaszországból ismét Budapestre jön, s itt részt fog venni annak az érdekes darabnak a próbáján, melyben a Vígszínház magyar cziklusában (sic!) fel fog lépni. A díva egyik régibb szerepét fogja játszani, melyben zajos sikerei voltak a Népszínházban. Vígszínházi vendégszereplése február havában lesz, közben a pécsi Nemzeti Színházban fog négy estén játszani, ahol egy régebbi ígérete Victor Leonnak és Weinbergernek egy új operettjében. Az operett szövegkönyve A feleségem nem sikkes (című), nálunk is ismert, francia vígjáték nyomán készült.”
A Pécsi Napló 1902. január 12.-i híradása már a színésznő változó programjának megfelelő pontosításról szólt, és a vendégszereplésének fontos szakmai adatairól szintén tájékoztatott. No meg azt se felejtsük el, hogy egy ilyen nagy formátumú művész már megengedhette magának azt a gyakorlatot, hogy meghatározza – hogy árnyaltan fogalmazzunk – vidéki vendégszereplése művészi-szervezeti kereteit. Ja, és majd’ elfelejtettem: egy ilyen nagy „sztár-színésznő” föllépésein a jegyekért „zenés felárat” kértek – Pécsett is…
„Pálmay Ilka pécsi vendégszereplése, mely f.(olyó) hó 18, 20, 21. és 23.-ára volt kitűzve, néhány napi késedelmet szenved, mert Pálmay Ilka, Kinsky grófnő tegnap Budapestről Bécsbe utazott, hogy onnét férjével néhány napi útra menjen Olaszországba, honnét egyenesen Pécsre jön, hogy itt tervezett vendégszereplését megtartsa. Annak napjait meg nem állapíthatja ma még, de bizonyos, hogy a vendégszereplés január 20. és 30.-ik (sic!) közötti időpontra esik. Időközben a személyzet a ’Pillangó kisasszony’ és ’Szenes legény, szenes leány’ czímű (sic!) újdonságokra, melyekben Pálmay Ilka föllép, már készül. Ezen kívül a ’Nebántsvirág’ (sic!) és ’Szép Heléna’ operettekben lép föl. Pálmay Pécsett a szerepek kiosztására is levélileg intézkedett, hogy az mindenben az ő intencziójának (sic!) feleljen meg.”
Bécsi Burgtheater új épülete a XIX század végén
(Forrás: Karl Lützow: Bécs építkezése a XIX században 1888 – Wikipédia)
A Pécsi Napló 1902. január 15.-én a „Pálmay Ilka vendégszereplése” című ismételt tudósításában újabb, megváltozott helyzetet közölt. Másrészt pedig – mint egy kiváló, a hivatását szerető művész – már tájékoztatott a távolból, egyéb sűrű elfoglaltságának közepette is azokról a szakmai teendőkről, amelyeket az előadások előtti próbákon feltétlenül meg kell tennie a társulattal, a szereplő-társakkal együtt. Ezekben a levelekben a sokszor ünnepelt, körülrajongott, tehetségben-anyagiakban gazdag művész – mai szókapcsolattal – szociális érzékenysége szintén kiviláglott. Azt se felejtsük el azonban, hogy mind a színház, mind a sajtó fontos feladatot oldott meg a két levél közlésével. Ebből is látszik, milyen komolyan gondolta mind a „két fél”, az olvasók, és véle egyúttal a színházbarát majdani közönség szakszerű és időbéli tájékoztatását. Mert ne felejtsük: „a színháznak mennie kell”, a pénztáraknak időben ki kell nyitnia, a jegyeket árusítani kellett a színháztörténeti előadásokra, számítván a „nézői rohamokra”…
Az ismételt tudósítás így szólt: „Pálmay Ilka ma két levelet is küldött Bécsből Tiszay Dezsőné igazgatónőnek. Az első levélben azt írja, hogy e hó 20, vagy 22.-én érkezik Pécsre, itt egy napig pihen, illetőleg próbát tart a Nebántsvirágból. Ez első szerepe, melyben föllép, azután ismét egy napot pihen, mire eljátssza Szép Helénát, mely előadás után ismét egy napi pihenőre van szüksége, mire a Pillangó kisasszony(t) és (a) Szenes legény, szenes leányt két, egymás után következő este játssza el.
Második levelében azt írja, hogy most már majdnem bizonyos, hogy e hó 20.-án érkezik Pécsre, mely esetben először 22.-én este játssza el a Nebántsvirágot. Egyúttal beküldött 40 képet, melyeket névaláírásával ellátott, és arra kérte az igazgatónőt, gondoskodnék azoknak darabonkint 10 koronáért való eladásáról, mely eladási árt (sic!) egy szegény család fölsegélyezésére akarja fordítani. A jövő színházi hét tehát Pálmay Ilka Kinsky grófnő hete lesz. A jegyek árusítását a pénztárnál azonban csakis az első föllépés pontos megállapítása után kezdik meg.”
Ahogy közeledett a vendégszereplés ideje, egyre több esemény, adat került nyilvánosságra „Pálmay Ilka pécsi hetéről”. Ebben a cikkben – amely a művésznő újabb levelét közölte – már pontos időpontok, előadások szerepelnek. Egyben azt is láthatja az utókor, milyen nagy érdeklődés előzte meg ezt a heti vendégszereplést városunkban.
A Pécsi Napló 1902. január 17. számában napvilágot látott „Pálmay Ilka pécsi vendégszereplése” című írás erről szólt.
A Pécsi Nemzeti Színház 1913 előtt
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Gyűjteménye)
„Végre véglegesen meg van állapítva Pálmay Ilka pécsi vendégszereplésének határideje. Saját levelükből közöljük az erre vonatkozó részt: Tehát 20.-án este (hétfőn) a 8 órai gyorsvonattal érkezem Pécsre. 21.-én délelőtt 11 órára kérek részletes főpróbát a Nebántsvirágból. A kaszárnya jelenetben énekelek egy angol betétet. 21.-én este játszom a Nebántsvirágot. 22.-én ½ 11 órakor próba Szép Helénából, és egy kis próba Pillangó kisasszony és Szenes fiú, Szenes lányból, este nem játszom. Jan. 23.-án Szép Helénából főpróba, este játszom Szép Helénát. 24.-én próba Pillangó és Szenesből, este nem játszom. 25.-én főpróba Pillangó kisasszony és Szenes legény, Szenes lányból. Este ezeket játszom. 26.-án ezen előadást megismételjük.
Pálmay Ilka tehát 21.. 23., 25.- és 26.-án játszik Pécsett. A színházi pénztár mind a négy előadásra szombaton reggel kezdi a jegyek árusítását. A rendes árakat 50 %-kal föl kellett emelni, és ezúttal kivételesen a páros és a páratlan bérlet is érvénytelen. Hogy Pálmay Ilka vendégszereplése nagy érdeklődést kelt természetes, és érkezésének első hírére már is számos előjegyzés történt. De a pénztár ilyeneket nem fogadhat el, hanem, szombaton már mind a négy föllépésre megkezdi a jegyek árusítását.”
A pécsi színháztörténeti kutatás az akkori sajtó híreiből még csak korlátozott számú – igaz, nagyon fontos – adatot közölt az eltelt évtizedek történéseiből. Természetesen a későbbiekben nagyon sok tényt megtudhatunk a korabéli sajtó átnézéséből – ebből néhányat jelen sorozatunkban pótolunk. A most közölt cikkből például megtudhatjuk az eddig nem ismert tényt: Pálmay művésznő már fiatalon is járt városunkban, és nem mindennapi, méltatlan körülményeket talált itt a színházban, amelyeket az ő egyénisége oldott meg – egy időre. Kiviláglik az írásból az is, miért jár kitüntető szerep Pécsnek (is). A második részben pedig arról a nagy várakozásról, izgalomról kapunk képet, amelyet egy ilyen nagy és híres művésznő kelt egy színház-barát vidéki városban.
A Pécsi Napló 1902. január 19.-én „Pálmai Ilka nálunk – Egykor és most –„címmel írt erről hosszú eszmefuttatást. (Az írás január 18.-i keltezésű.)
„Valami bűvös erő, érthetetlen varázs, Csokonay szavaival élve: ’Földiekkel játszó ági tünemény’ az, ami a színészet egének egyik-másik földön járó fényes csillagának azt a nymbust (sic!) adja, amely a közönséget káprázatba ejti, magához vonzza, mint a delej a vasat, lebilincseli, s magával ragadja. Ki hitte volna, hogy a szegény szülők gyermeke, a kis Petrás Lonczi valamikor a nagy Pálmai Ilkává, Kinsky grófnévá növi ki magát, a magyar színpadok istenített Ilussává (sic!), a dívák dívájává, akinek művészi pályafutása valóságos diadalút volt itthon és külföldön egyaránt, hír, dicsőség, fény és pompa közepett örökös nagyságban és ragyogásban.
Pálmay Ilka 1883-ban (Forrás: Wikipédia)
A kolozsvári színpadon még kardalos nő volt, s Amerikába már, mint primadonna ment ki Erdélyből, s visszatérvén az édes haza földjére, a budapesti népszínház vezércsillaga lett, hol az operettekben nálánál nagyobb magyar művésznőt nem ismertek. Lázban égett érte a közönség, minden föllépését pénztár-ostrom előzte meg, élet-halál harczot (sic!) vívtak egy-egy jegyért, tapsolt, tombolt a közönség szilaj elragadtatásában, amikor az ’isteni Ilka’ színpadra lépett, s a bibliai vízözönhöz hasonló virágözön árasztotta el a bájos teremtést, akit látni, hallani észbontó élvezet volt. Az ország valamennyi színpadára meghívták, a direktorok harczoltak (sic!) érte, hogy egy-egy vendégjátékra megnyerjék. Pécsett akkoriban nagyon szomorú színi szezon volt, s éppen ennek a körülménynek tudható be, hogy Pálmai Ilka a vidéki színpadok közül az elsőséget a pécsinek adta.
Ha nem csalódunk, 1886-ot írtak, amikor Szántai Mészáros Kálmán, az országos színész egyesület mostani igazgatója volt a pécsi színtársulat ura. Az ő társulata tartotta a régi Oertzen-féle színházban az utolsó előadásokat. A szerencsétlen igazgatás, a közönség közönye, mely fagyponton jóval alább süllyedt, olyan színi viszonyokat teremtett Pécsett, ami emberemlékezet óta nem volt se előtte, se utána. A színtársulat tagjai fizetés helyett színházi jegyeket kaptak, ezekkel fizettek lakást, élelmet, ruhát, mosónét (sic!). A végszükségben eszükbe jutott nyomorgó színészeinknek Pálmai Ilka, aki akkor fénykorát érte. Az ’isteni Ilus’ az egyedüli, aki a pécsi színészeket az éhhaláltól megmentheti. Mészáros Kálmán fölutazott Budapestre, tisztelgett Pálmai előtt, s híven lefestve a társulat nagy nyomorát, a kétségbeejtő helyzetet, a díva országosan ismert nemes jó szív(é)hez apellálva, néhány vendégjátékra meghívta Pécsre. Kit az ország összes színigazgatói akkor hiába hívtanak (sic!), az elérzékenyült művésznő engedett a könny hatalminak (sic!). Lejött Pécsre, és fölemelt helyárak mellett, zsúfolt házak előtt játszott ’Rip rip’-ben (Rip van Winkle), ’Kertész leány’-ban és a ’Csókon szerzett vőlegény’-ben. Az első esteli föllépésének egész díját, a kikötött háromszáz forintot a társulat segélyezésére – ajándékozta.
Pálmay Ilka a Holland leány-ban (Forrás: Wikipédia)
A három vendégjáték kirántotta az igazgatót a kátyúból annyira, hogy aztán konzorcziummá (sic!) alakulván, a társulat szárazra került valahogy tespis (Thespis) szekerével. Nagyon szomorú emlékű volt e szezon, szomorú és sötét múlt, és mégis, ha csak három estén is, ekkor tűnt föl a pécsi színpadon a magyar színészet egyik legfényesebb csillaga, Pálmay Ilka, aki felejthetetlen emléket hagyott maga után.
A jövő héten viszont látjuk a pécsi nemzeti színházban, a jövő héten a színpad az övé, a művészi élvezet, a gyönyör, amelyet az ő nagy talentuma, routinja (sic!), bűbájos hangja, varázsereje nyújt – a mienk. Most sokkal kedvezőbb és szerencsésebb viszonyok közt lép föl színpadunkon, mint tizenhat évvel ezelőtt lépett föl. Most a keret s a hangulat megfelelő, hozzáillő. A közönség már ma csudát művelt a pénztárnál. Megrohanták, majd szétszedték, jó, hogy emberélet nem esett áldozatul. Megmozdult az egész város, a vidék, aki talán még sohasem volt színházban, az is akarja az egykori Pálmai Ilkát, igazabban – Kinski grófnét látni és hallani.
Nem is mindennapi élvezet az örökifjú művésznőt, aki jártában keltében ország-világ megbámul és ünnepel, színről színre látni, hallani, mint játszik, mint énekel, mint sugárzik róla a művészi báj és fénysugár. És ne tévesszük szem elől, hogy a nagy érdeklődés fölkeltéséhez a művészi nymbuson (sic!) kívül nagyban hozzájárul a – grófi korona. A kíváncsi közönség szemében az is csak valami, talán még több, mint amaz.”
(Meg kell jegyeznünk, hogy Bodó-baári és nagy-lúcsei Mészáros Kálmán István /1859-1922/ író, titkár, az Országos Színész Egyesület iroda igazgatója a jelzett időpontban valóban a pécsi színház igazgatója volt, így neve mellé a színigazgató-státuszt szintén beírhatjuk.)
Érdemes külön figyelmet szentelni az attikai-ikariai Thespis, Szolón kortársának személyére, akit – (amit-ként, köznévként föltűntetvén) – az újságcikkben fölidéztek. Őt említi a tudós Pallas Nagylexikon a „tragédia föltalálójaként”, meghonosítójaként Kr. e. 540. körül. (Bár az újságcikk homályban maradt szerzője rosszul említi, határozza meg Thespist, az mindenképpen dicsérendő, hogy Pálmay Ilka pécsi vendégszereplése küszöbén megemlíti, ezzel adván helyi színház-történeti jelentőségűnek e jeles esemény-sorozatot. Csak nem mindennapi művészt köszöntenek ugyanis így…)
Pálmay Ilka fűzős ruhában (Forrás: Wikipédia)
A terjedelmes írást a rejtélyes „Klymax” jegyezte. Érdekességként megjegyezhetjük még, hogy Pálmay (egyes helyeken Pálmai) Ilkát Kinsky (Kinski) grófnénak is írták, mivel már akkor is nagy érdekességnek, sajtó-szenzációnak volt mondható (leírható) az arisztokrata férj-színésznő feleség frigy. Ezektől a hírektől már abban az időben is több lapot adtak el, többen jártak azokra a jeles eseményekre, ahol ők megjelentek.
Az előző terjedelmes rész fennköltsége után térjünk rá egy híradás erejéig a vendégszereplés „kereskedelmi hasznára”. Volt(ak) ugyanis olyan élelmes kereskedő(k), aki(k) kihasznál(ták) ezt a ragyogó alkalmat, és Pálmay Ilka nevével hirdet(ték) portékájukat.
A Pécsi Napló, 1902. január 19.-i „Hirdetés” – rovatában ugyanis a következő sorok jelentek meg:
„Pálmay Ilka vendégjátéka alkalmával az árak változatlanul olcsók maradnak, miért is gaze- és toll-legyezőt, báli ruha-dísz újdonságot, tiszta selyem nyakkendőt, (csak 1 kor./ona/, férfiinget, egyébb (sic!) női és úri divatcikkeket csak Kemény Mórnál Pécsett, a városház épületben vásárolja. Jäger ingek előrehaladt idény folytán leszállított árban.”
Most pedig nézzük az ugyan az nap megjelent, egy hétre szóló színházi előadás-közlést:
„Heti Műsor: Hétfőn: Vörös talár. Kedden: Nebántsvirág. Pálmay első fellépte. Szerda: Utolsó szerelem. Csütörtök: Szép Heléna. Pálmay fellépte. Pénteken: Pillangó k. a. (sic!) és Szenes legény, szenes leány. Pálmay fellépte. Szombat: Három testőr. Kezdete 7 órakor. Vasárnap délután: New York szépe. Vasárnap este: Pillangó kisasszony és Szenes legény, szenes leány. Pálmay utolsó búcsúfellépte.”
S hogy a művésznő egészségi állapota is keresztülhúzhatta az addigi lerögzített programot, az elkövetkező írás bizonyítja. (Nem először és nem utoljára – és még mennyiszer – történt meg előtte is, utána is ez a váratlan esemény a művész-világban, amely sajnos velejárója a színházi- és zenei előadásoknak.)
Nézzük tehát a Pécsi Napló 1902. január 21.-i számának „A Pálmay-esték és a bérlők” című közleményét. Ismét egy újabb „átrendezés” következett, amelyet a rutinos mecsekaljai színház-vezetés bravúrosan oldott meg.
„Vasárnap azt telegrafálta Pálmay Ilka Bécsből, hogy gyengélkedik, és így csak kedden este érkezhetik Pécsre, ahol először szerdán este játszik. Erről falragaszok útján ma reggel értesült a közönség. A bérlők tájékoztatására ezen úton hozzuk tudomásukra, hogy a rendes nappali helyárak mellett megváltozott jegyeik a következőképpen érvényesek:
Pálmay Ilka első föllépésénél a páros bérlők, második föllépésénél a páratlan bérlők, harmadik föllépésénél a páros, negyedik, azaz búcsúföllépésénél ismét a páratlan bérlők jegyei érvényesek. Ez némiképp zavart okoz a páros és páratlan bérleti előadások folytonosságában, de a Pálmay-esték után ismét helyreáll majd a rend a páros és páratlan előadások tekintetében, és ez most kivételes állapot, mely csakis a bérlők előnyére szolgál. Ismételjük tehát, hogy Pálmay első és harmadik föllépésénél a páros, második és negyedik föllépésénél pedig a páratlan bérlők használhatják, helyeiket a rendes nappali belépti díjak mellett.”
S hogy a nagy esemény-sorozat mellett is van hirtelen bekövetkezett, „gikszer” képében jelentkező megbetegedések esetének más előadás előadásokra szintén kiható következménye, azt az ez alatti, „Beteg színészek” című közlemény bizonyította. Természetesen a színház vezetésének ezt is meg kellett oldania sürgősen.
A hír a következőket tartalmazta: „A ma estére kitűzve volt ’Vörös talár’ előadás Veszpréminé és Thury Elemér gyengélkedése miatt elmaradt, és a helyett Durand és Durand került színre. Holnap, Kedden este (a) ’Váljunk el’ megy, amikor is Thury Elemér ismét játszhatik (sic!).”
(Folytatása következik)
Hozzászólások