Molnár Szilvia | Erdőn

Szépirodalom - vers

Erdőn

ritkul az éjszaka csöndje
neszpuha láb hova lép
bölcs tuja porhava csábít
őzsuta vár, odanéz –

szörny veti rémteli arcát
szájsarkon csordul a vér
üstököt ráz, szeme kábít
megveti száz csodalény

selymes már fényteli erdő
pusztul a rossz, pora kék
felkapja fordul a szélvész
messzire hányja ma még.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Erdőn”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés