Hetedhéthatár | Időgép

Galéria

Időgép

Az időgép egy olyan, egyelőre csak elméletben létező szerkezet, melynek segítségével a múltba vagy a jövőbe repíthetjük fizikai testünket. A virtuális időutazás ezzel szemben hosszú előzményre tekint vissza: a művészek évszázadok óta ábrázolják az elmúlt és jövendő korokat saját tudásuknak, elképzeléseiknek, vágyaiknak megfelelően az irodalom, a képzőművészet vagy a film eszközeivel, miközben műveikben rögzítik persze saját korukat is.

A Ludwig Múzeum új, 2020. augusztus 20-tól 2023. január 1-ig megtekinthető kiállítása nem az időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, melyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást.

Ablakban ül
jelenkorom.

Bútorok osztoznak
multamon.

Jövendőm futkos
a folyosón.

Weöres Sándor: Idő (1985)

Az Időgép című kiállítás eredeti szándékai szerint a jelenből kiindulva vizsgálta volna a múzeum gyűjteményét, a kétezres évek munkáit állítva a fókuszba. A jelen azonban az elmúlt hónapokban gyökeresen megváltozott, és ez a kiállítás koncepcióját sem hagyta érintetlenül. A COVID-19 vírus alapjaiban rengette meg a jelenlegi világrendet és sok mindent radikálisan átértékelt. Hirtelen más fénytörésbe kerültek a társadalmi, politikai, gazdasági problémák, maga a művészet is. Előtérbe kerültek az egzisztenciális kérdések: a halál árnyékában felértékelődött az emberi élet, az egészség, kis időre háttérbe szorítva a gyarapodás, a fejlődés, a politika szempontjait. Felértékelődött a tudomány, a kutatás és a gyógyítás, fontossá váltak a személyes kapcsolatok. Megváltozott az időhöz való viszonyunk is: miközben a mindennapok lelassultak, a cselekvéshez, a probléma megoldásához rendelkezésre álló idő ijesztően lerövidült, a jövő pedig kiszámíthatatlanná, bizonytalanná vált. A kezdeti döbbenet és lassítás után azonban a világ mostanra még magasabb fokozatba kapcsolt, paradox módon tovább rövidítve az emberiség és a bolygó idejét, mintha továbbra is lehetséges volna pusztán a jelennek élni, történelmi tanulságok és a jövőre vonatkozó felelősség nélkül.

Az Időgép című kiállítás a világjárvány rövid szünetében, rendkívüli körülmények között jött létre, így nem hagyhatta figyelmen kívül az elmúlt időszak tanulságait sem. A múzeum mintegy 800 darabot számláló gyűjteményéből olyan művek kerültek kiválasztásra, amelyek a személyes, a művészi és a történelmi idő különböző aspektusait tárják a néző elé, a kurátor személyes nézőpontjából.

A kiállítást az idővel, az idő múlásával és nevezetes dátumokkal kapcsolatos művek vezetik be (Nemes Csaba, Gémes Péter, Milak-Uranjek), majd családi fotókon, naplókon keresztül kapunk betekintést egyéni életsorsokba és családtörténetekbe, a közép-kelet-európai privát történelembe (Omara, Masha Starec, KwieKulik). A műveken mint dokumentumokon keresztül megismerhetjük a közelmúlt történelmét, a hétköznapokat és a sorsfordulókat, így többek között a kelet-európai rendszerváltást és ennek összefüggéseit a történelmi avantgárddal (Bak Imre, Jovánovics György; Király Tamás, Rajk László, Bachman Gábor stb.). Elgondolkodhatunk az emlékművek sorsáról (Antoni Muntadas, Csákány István, Ciprian Muresan), valamint a művészet, társadalom és politika összefüggéseiről. Szó esik a társadalmi utópiákról és azok kudarcáról, forradalmakról és háborúkról, illetve irodalmi utópiákról és inspirációkról, jelszavakról és fogalmakról (Peter Weibel, Várnai Gyula, David Csicskan, Erdély Miklós).

A nem túl távoli disztopikus jövő, illetve futurisztikus jelenünk a témája az orvostudománnyal, valamint az emberi testtel és pszichével foglalkozó installációnak (Hámos Gusztáv – Katja Pratschke), valamint a legújabb kori hadviselés, a háborús traumák és a virtuális valóság témáját bemutató filmnek (Harun Farocki). Kiemelt figyelmet kapott a halál pillanata mint az emberi sors, életpálya végpontja és lezárása (Robert Longo, Kerekes Gábor, Arnulf Rainer,Wolf Vostell). A művek felhívják a figyelmet az emberi lét törékenységére és megismételhetetlenségére, a háborúk és a mindennapok abszurditására is (Josip Vanista).

A kiállítás bemutatja azokat a valóságos és elképzelt technikai eszközöket, melyek célja a pillanat, a valóság minél tökéletesebb fotográfiai rögzítése (Waliczky Tamás, Nancy Graves). Vizsgáljuk továbbá állókép és a mozgókép (Maurer Dóra, Türk Péter), valamint (sajtó)fotó és festmény viszonyát, miközben rávilágítunk a fotórealizmus kritikai aspektusaira is (Malcolm Morley, Richard Estes, Lakner László stb.).

Picasso kapcsán felidézzük, hogy miként reflektálnak nagy elődeikre, a festészet történetére a huszadik század legnagyobb újítói (Pablo Picasso, David Hockney, Jasper Johns), láthatatlan hálót szőve korok, művek és művészek között, de megnézzük azt is, hogyan látja a „kívülálló” a nyugati művészet történetét (Robert Combas, Nedko Szolakov, Sean Snyder).

Végül megvizsgáljuk a „műbe zárt” időt is, felsorakoztatva azokat a műveket, melyek a szokásosnál hosszabb idő alatt, számtalan részből, variációból, munkából állnak össze egy-egy monumentális alkotássá, így bemutatásukra csak ritkán adódik alkalom (Hantai Simon, Tarr Hajnalka, Rákóczy Gizella, Gáyor Tibor stb.).

A bemutatott művek között számos új szerzemény is szerepel, amelyek az elmúlt néhány évben kerültek a gyűjteménybe.
Kurátor: Szipőcs Krisztina

Alább a kiállítás anyagából adunk ízelítőt. A szöveg és a képek forrása: Ludwig Múzeum

 

Bak Imre: Kitörés, 1991 akril, vászon, 210 x 140 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Omara (Oláh Mara): Óvoda, 1971, 1998 olaj, farost, 54 x 84,5 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Nemes Csaba: Időtlen 3., 1996 homokfúvott üveg, zselatinos ezüst, 61 x 51 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Hámos Gusztáv – Katja Pratschke: Elcserélt testek, 2001 Lambda print, kétcsatornás videoinstalláció, változó méretek
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Antoni Muntadas: Médiahelyszínek – Médiaemlékművek Budapest X., 1998 C-print és digitális nyomat kartonra kasírozva, 75 x 85 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Radenko Milak – Roman Uranjek: 2007. június 13. (Ad Reinhardt), 2018 akvarell, kollázs, vegyes technika, 70,5 x 90 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje) fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

KwieKulik: Foglalkozás Dobromierz-zsel, 2008 videó, Blu-Ray, ed. 3/5, 31’6”
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Wolf Vostell: Autóbaleset, 1965-1967 haj, lazúrfesték, akril, szitanyomat, vászonra nagyított fotó, 122 x 201 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje) fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Gerard Gasiorowski: KÖZELÍTÉS. Íme, én, akinek óriási fáradozásába kerül a dolgok szintjén tartani magát, 1970 olaj, vászon, 129 x 192 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje) fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Rákóczy Gizella: 24N, 2001 (részlet) akvarell, papír, 24 db, 62,5 x 62,5 cm egyenként
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje) fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Időgép”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés