Bolond ez a világ

Hitetlen vitázik mindenki mindennel,
hossza se vége az örökös pörnek,
megnyugvó pontot, a kalapácsütéssel
talán a hitvesi ágyban sem kötnek.

Bizonytalan a biztos, félti igazát,
lefojtja magában a kifordult szót,
hamisan ígér az éretlen prókátor,
s ördöggel kortyolja a savanyú bort.

Markolná azt, ami sosem volt az övé,
s józanító pofonnal alkudozik,
attól vár, akinek pillanat portéka,
s a Júdáspénzzel sunyin kufárkodik.

Szekerünk megrakva búzával, pelyvával,
van, ki húzza, van, ki fönn ül, s replikáz,
s a jelent is alig-látnok folyvást jósol
defektet vagy mihánst’ mélybe zuhanást.

Meggyőző tapasztalat keveset beszél.
Mint az öreg vályogfal derekast’ áll,
és az átvészelt, viharos századokkal
vasbeton romoknak szerényen szalutál.

Megosztás

Tweet