Sztálin mondása I.
Maga a mondás a tautológia mintapéldánya: A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket.
Sztálin mondása II.
A szovjet hadseregben nagyobb bátorság kell a visszavonuláshoz, mint az előrenyomuláshoz. Ez a világ egyik legcinikusabb mondata. Önmagában igaz mondat ugyan, de éppen a kommunisták miatt nyerte el létjogosultságát és jelentőségét. Már a spanyol polgárháború idején (1936. július 17.–1939. április 1.) a nemzetközi brigádokban harcoló köztársaságiak politikai biztosai fő feladatuknak tekintették, hogy harcoló társaikra hátulról zúdítsanak gyilkos tüzet, ha arra vetemednének, hogy meghátrálnak. Gerő Ernő elvtársnak többek között egyik ragadványneve is erre utal: a barcelonai mészáros.
A sztálingrádi csatában a szovjetek második vonala gondolkodás nélkül tüzet nyitott az első vonalra, ha azt látta, hogy az meghátrálni készül. A végsőkig kitartás sztálini parancsát megszegőkre hadbíróság várt. Egy vörös katonának, aki a Volgán lévő szigetről a város irányába úszott, mindkét szemét kilőtték. Szegény ember úszás közben végül újra a szigeten kötött ki, ahonnan elindult. Hadbíróság lett a vége, 25 év kényszermunkával.
Így vált tökéletesen igazzá a cinikus és visszataszító sztálini mondás. A szovjet hadseregben ezért kellett nagyobb bátorság a visszavonuláshoz, mint az előrenyomuláshoz.
Dr. Brusznyai Árpád
Az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásának kiemelkedő módon megnyilvánuló, egyik legaljasabb esete az övé. Fényesen cáfolja a kommunista vezetők sunyi védekezését, miszerint a megtorló perek ítéleteibe nem szóltak bele. Nem a fenét nem! Maga Kádár János, Biszku Béla és több más főelvtárs is többször megrótta a bírói kar nagy részét, hogy nem elég kemények.
Dr. Brusznyai Árpád klasszika-filológus volt, görög, latin és történelem szakos tanár. Moravcsik Gyula professzor tanítványa. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanított. 1956-ban a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács vezetőjeként törvényes rendet tartott. Sok ÁVH-s briganti az ő közreműködése révén menekült meg a lincseléstől. Első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ám ekkor avatkozott az ügybe Pap János, az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) Veszprém megyei teljhatalmú első titkára, később 1961 és 1963 között belügyminiszter, követelve a halálos ítéletet. Másodfokon az öttagú tanács (Szimler János hadbíró alezredes, a tanács elnöke, ülnökök: Orbán Miklós rendőr százados (volt ÁVH-s tiszt), Török Sándor rendőr ezredes (volt ÁVH-s tiszt), Dapsi Károly és Liszt Vilmos honvéd századosok) 3:2 arányban halálos ítéletet hozott. Az elnök és a két volt ÁVH-s pribék marasztalta el Brusznyait, aki nem kért kegyelmet, és 1958. január 9-én kivégzésekor a Himnuszt énekelte, amíg a kötél+…
(A sors apró igazságszolgáltatása: 1994-ben Pap János lelőtte feleségét, majd önmagával is végzett. Más forrás szerint: mivel sokat tudott, feleségével együtt a szovjet titkosszolgálat eltette láb alól.)
1958 szeptemberében lettem a veszprémi Lovassy László Gimnázium diákja. Dr. Brusznyai Árpád hivatalosan nem jött szóba, mintha soha nem is létezett volna. Csak az őt szerető egyik hálás diákja suttogott bizalmasan néhány emlékező mondatot nekem.
Mansfeld Péter
Nála azért írok születési adatot, mert a megemlékezésemben később ennek jelentősége lesz. Budapest, 1941. március 10. Az általános iskola után vasesztergályos szakmunkástanuló lett. Az iskolai versenyben második.
1956 októberében csatlakozott a Széna tériek csapatához, mint gépkocsis összekötő. November 4-e után társaival fegyvereket gyűjtöttek arra az esetre, ha a szabadságharc később folytatódna. 1958 januárjában három évre felfüggesztett 1 év börtönre ítélték. Lopott gépkocsival az osztrák követség előtt posztoló Vekerdi Elek rendőr törzsőrmestert elrabolták. Miután fegyverét elvették, őt magát szabadon engedték. Röviddel ezután elfogták a csoportjukat. Bencsik Péter A Mansfeld-ügy jogi háttere című tanulmányában egy erősen rögzült tévhitet segít eloszlatni, aminek csapdájába régebben én is beleestem. Úgy tudtam, hogy Mansfeld Péternél megvárták, míg elkerüli a 18. életévét, és erre rá 11 nappal – éppen a „dicsőséges” magyar tanácsköztársaság 40. évfordulóján – 1959. március 21-én hajtották végre a halálos ítéletet.
1945-ben lépett életbe egy törvény, ami a háborús és az emberiesség elleni bűntetteket már 16 éves kortól halálos ítélettel rendeli büntetni. Ezt 1952-ben kiegészítették az államrend erőszakos megdöntésére tett szervezkedés esetével is.
Idézet Bencsik Pétertől: „A közvéleményben sok tévhit él a ’forradalom legfiatalabb áldozatáról’. Már ez a megnevezés is pontatlan, hiszen Mansfeld Péter nem a forradalom áldozata volt, és nem az 1956-os szerepéért végezték ki. Az viszont kétségtelen, hogy a forradalom szellemiségének képviselete miatt adták hóhérkézre, sorsa összeforrt az 1956 utáni megtorlás többi mártírjáéval.”
Mansfeld Péter egyik emlékkövén ez áll: „Életed és halálod emberségednek és a kor embertelenségének példája.” Dr. Jobbágyi Gábor.
Hozzászólások