Dr. Vargha Dezső | Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a "Földiekkel Játszó Égi Tünemény" diadalútja Pécsett 1902 január végén – 2. rész

Színház

Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a „Földiekkel Játszó Égi Tünemény” diadalútja Pécsett 1902 január végén – 2. rész

„A jövő színházi hét tehát Pálmay Ilka Kinsky grófnő hete lesz.”

Erzsébet, Ferenc József király felesége, magyar királyné (Forrás: Wikipédia)

Kezdjük az alcímmel. Meg kell állapítanunk, hogy kivételesen az akkori sajtó hibásan írt grófnőt. Királynő-királyné, hercegnő-hercegné, grófnő-grófné, bárónő-báróné párosítás első szava röviden azt jelenti, hogyha az illető hölgy „saját jogon” (születése-származása által) gyakorolja méltóságát, a második tag pedig a férfi-méltóság feleségét jelenti. (Aki ezt a méltóságot a férjhez menetele előtt nem viselhette.) Például angliai I. és II. Erzsébet királynő, míg Sisi, azaz Erzsébet, Ferenc József felesége királyné volt. Így volt ez Pálmay Ilka esetében is: ő grófné volt helyesen! (Egyébként a pécsi sajtó bizonytalankodását jelezte az a tény is ebben a korántsem jelentéktelen ügyben, hogy csodált művésznőnket hol Kinsky grófnőnek, hol Kinsky grófnénak írták…)

Annie Dirkens Hammerstein báróné (Forrás: Wikipédia)

Térjünk vissza azonban Pálmay Ilka személyére és művészi nagyságára. A Pécsi Naplóban ugyanis 1902. január 21.-én „A két primadonna” címmel érdekes „fölvezető cikk” jelent meg. (Mai tollnokok, figyelem: nincs új a nap alatt, már ekkor is bőven alkalmazták Pécsett is ezt a módszert!) Közöljük tehát azonnal ezt az írást, minden „elő-kommentár” nélkül.

„Az osztrák császárvárosnak két legnagyobb primadonnája Dirkens Anna és Pálmay Ilka. Sokáig riválisok voltak, mert soha egy városban két primadonna nem lehet legelső. De mostanában kibékültek. Sem Dirkens, sem Pálmay nem tartoznak egyik bécsi színház kötelékébe se, és míg Dirkens legközelebb a budapesti orfeumban fog előreláthatólag fényes sikert aratni, addig Pálmay Ilka hozzánk jön, hogy a vidéki közönséget is részesítse verseny nélkül álló művészetében.

A Theater an der Wien nézőtere (Forrás: Wikipédia)

Lapunknak egyik bécsi barátja írja most nekünk, hogy úgy Pálmay Ilka, mind Dirkens asszony a Grand Hotelben laknak. Jól tudják, mivel tartoznak a felső köröknek, mert míg Pálmay Ilka, amikor nincsen a színpadon, Kinsky grófné, addig Dirkens asszony Hammerstein báróné. Az osztrák arisztokraczia (síc!) e két beházasodott női tagjai most a szállóban, mint jó szomszédok, elhalmozzák egymást udvariassággal. Ha Pálmay gyengélkedik, Hammerstein báróné illatos melegházi virágot küld föl Kinsky grófnénak, míg Kinsky grófné, akin udvariasság tekintetében senki túl nem tesz, még szebb csokorral viszonozza másnap ezt a figyelmet Hammerstein bárónénak, aki külömben (sic!) arról is híres, hogy aki megbántja, azt fölpofozza a kulisszák mögött.

Ilyen hirtelen természete miatt nincsen hosszabb maradása egy színháznál sem, de azért elismerik még ellenfelei is, hogy Pálmay Ilkának egyedüli méltó vetélytársa ez idő szerint csakis Dirkens Anna. De ez nem zárja ki, hogy a két arisztokrata asszony egymást édes nevetéssel, mosolyogva üdvözölje, amikor a szálloda lépcsőházában találkoznak. És ilyenkor mindenki a két primadonnát nézi és csodálja.”

ifj. Johann Strauss (Forrás: Wikipédia)

Pálmay Ilka művészi-emberi nagyságát jól illusztrálta ez a tudósítás – nemzetközi elismertségével egyetemben. A két akkori nagyság ugyanis rájött arra, hogy nem egymás ellen kell „harcolniuk.” Már csak azért is, mivel a sikerben és a magánéletben is párhuzamosan „haladtak-emelkedtek.” És a művészi nagyság mellett az arisztokrata rang is kötelezte őket. Nem véletlenül laktak egymás mellett. Bármikor elköltözhettek volna, de nem tették, sőt udvariasságban egymást múlták fölül. És ne feledjük el azt sem, hogy amíg az osztrák nagyság a magyar fővárosba igyekezett szerepelni – mert már akkor is a bécsi „császárváros” mellett Budapest volt az operett „fővárosa” – addig a másik csillag éppen a pécsieket választotta. Hála a pécsi újság szerteágazó hazai és külföldi kapcsolatainak, a pécsiek „első kézből” tudhatták meg az ottani fontos híreket – így a kultúrával kapcsolatosakat is.

Johannes Brahms (Forrás: Wikipédia)

Néhány szót kell szólnunk még Annie (így a helyes!) Dirkens (Drews, 1869 Berlin-1942 Bécs) német-angol származású szoprán operett primadonnáról. Berlinben, Drezdában tanult. Olyan híres lett, hogy azt mondták róla: már pályája „szárba szökkenésekor” ifj. Johann Strauss (1825-1899) és Johannes Brahms (1833-1897) néki játszott. 1890-ben mutatkozott be ugyanis Berlinben, ahol neves színházakban szerepelt (Viktoriatheater, Adolf Ernst Theater), majd 1893-tól Bécsben aratta sikereit, eleinte Adele művésznéven – hasonlóan a legnevesebb teátrumokban (1896-tól a Theater an der Wienben, majd a der Josefstadt Theaterben). Mondanunk sem kell, hogy az akkori híres dalművek bemutatását sokszor az ő neve és sikerei fémjelezték. Hasonlóan Pálmay Ilkához, ő is meghódította az arisztokráciát, amint a cikk is említette, Hammerstein báróné lett. Később, az első világháborúban nővérként szolgált osztrák hadikórházakban. Mivel megsebesült, és annak nyomai nem múltak el, a háború után vissza kellett vonulnia a rivaldától…

Somossy Károly (Forrás: Wikipédia)

Emlékezzünk meg a Fővárosi Orfeumról és elődjéről is, mivel egyrészt kultúrtörténetileg fontos, másrészt pedig – mint olvastuk – Annie Dirkens ide indult vendégszerepelni akkor. Az egész vigalmi negyed-kezdetet a kalandos-tragikus életű Somossy (Singer) Károlynak (1828? 1837? 1838?-1902) köszönhetjük, „aki megtanította Budapestet mulatni.” Toborzótisztként szolgált az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején, majd kanyargós pályát befutván a fölszámolt Lágymányosi öböl területén, Budapest nagyvárossá fejlődésének idején hozta létre vigalmi negyedét, a Somossy Orfeumot 1894-től, majd a Konstantinápoly Budapesten elnevezésű vigalmi negyedet. Nagy népszerűségnek örvendett, a társadalom „krémjétől” az egyszerű polgárig, a fővárosi lakostól a vidéki „atyafiig” sokan látogatták. Magát az orfeumot kora nagyhírű bécsi tervező-párosa, Ferdinand Fellner (1847-1916) és Hermann Gottlieb Helmer (1849-1919) alkotta meg, (akiknek jelentős szerepük volt a Pécsi Nemzeti Színház megépítésében is). Az orfeum épületében történt meg az első hazai filmvetítés is 1896. április 29.-én. (Ne feledjük azt a tényt, hogy a világ első filmvetítését 1895. december 28.-án tartották Párizsban Antoine Lumiére fényképlemez- és fotocikk gyáros fiai, Auguste és Louis, ami testvérek között is négy hónap „előnyt” /!/ jelentett csupán!) A vigalmi negyed fönntartása, a magas művészi, gazdasági, adminisztratív költségek miatt azonban csődbe ment 1899-ben. Az elárverezés után jött létre a Fővárosi Orfeum még ugyanabban az évben, amely az első világégés közepéig, 1916-ig szolgálta ki magas fokon a jegyet váltó, szórakozni vágyók igényeit. Majd’ elfelejtettem mondani, hogy hol működött ez a két, „egymást váltó” orfeum. Hát a mai Nagymező utca 17. szám alatt…

Somossy Orfeum (Forrás: Wikipédia)

A sors nagy igazságtalanságára pont abban az évben, amikor a méltán híres Dirkens asszony, Hammerstein báróné a Somossy Orfeum utódaként működő Fővárosi Orfeum színpadán aratta elsöprő sikereit, halt meg Nagymező utcai „hónapos szobájában” magányosan, tönkrementen, elfeledve Somossy (Singer) Károly 1902. szeptember 19.-én, pedig ő volt az „hajdanában-danában”, nem olyan rég, „aki megtanította Budapestet mulatni…”

Visszatérvén Pálmay Ilkára és a pécsi vendégszereplésének előzményeire, előbb szóljunk pár mondatot a színházunk akkori műsoráról is annál is inkább, mivel a Pécsi Napló 1902. január 22.-i száma örömmel állapította meg „Váljunk el” című tudósításában a következőket. „Bár a Pálmay estékre készül az egész közönség, mégis jutott ma (január 21.-én) este még a legszellemesebb franczia (sic!) vígjátékok egyikére, a ’Váljunk el’- re is a közönség, melynek ugyancsak kellemes estét szereznek a főszereplők…” (T. Csige Böske és Thury Elemér.) „… A közönség jót mulatott, ami annak a jele, hogy nem csak a vaskos és drastikus (sic!) bohózat kell a mi közönségünknek, hanem a finom vígjáték is – ha azt oly finoman játsszák, mint ma este.” (Magát a cikket a ma már ismeretlen „-ei” jegyezte.)

Pálmay Ilka Kinsky grófné (Forrás: darabanth.com)

A Pécsi Napló ugyanezen napi számában, méghozzá az előbb említett írás fölött kettővel olvashatták az akkorra már kellően fölizgult pécsiek a megnyugtató című újabb, elsőként szimplának tűnő tudósítást „Személyi hír” címmel. Hanem amikor olvasni kezdték, akkor kerekedtek el a szemek, majd – ahogy mondják – nagy kő esett le az akkoriak szívéről. Ugyanis ezt olvashatták. „Pálmay Ilka, Kinsky grófnő ma este a 8 órai gyorsvonattal Bécsből Budapesten át Pécsre érkezett. A pályaudvaron Reéh György városi tanácsos, Tichy Ferenc dr., t(isztelet)b(éli) főjegyző a város nevében, az előbbi virágcsokorral a kezében. A színtársulat képviseletében pedig Nádassy József művezető, és Pesti Kálmán (színész) fogadták a pompás hangulatban lévő művésznőt, akit a (Király utca elején álló, a legutóbbi időkig ezen a néven működő) Arany Hajóban lévő szállására kísérték.” (Jegyezzük meg Pesti Kálmán nevét, néki a következő folytatásban fontos szerepe lesz majd!)

Meg kell jegyeznem, hogy Reéh György (1862-1932) – az akkori idők Reéh Gyurija, a „Tettye királya” – legendás alak volt. „Tornyos Palotája” fölújítva a Tettye jobb fölső szélén, a Dömör kapuhoz vezető mecseki turistaút kezdetén található. Emléktábláját a Jókai téren állította föl a város és a Mecsek Egyesület, amelynek létrehozásában e sorok írója szintén „serénykedett.”)

Visszakanyarodván az akkori szenzációs hírre, csak csendesen jegyzem meg: ha manapság egy híres színész vagy színésznő vendégszereplésre (nem a POSZT-ra!) városunkba érkezik, vajon ilyen fogadtatásban részesül?…

Pálmay Ilka a Mikádó c. operettben (Forrás: Wikipédia)

De félre a búval és az elandalgással, nézzük az ez alatt a cikk alatt közölt, „Pálmay Ilka fellépteinek sorrendje” címen található írást. Itt szerepelt az a megnyugtató hír ismét, hogy a várva várt művésznő megérkezett mecsekalji városunkba. De hogy én se feszítsem tovább a mai olvasó türelmét, ezért rögvest idézem is. „Most, hogy Pálmay Ilka megérkezett, fellépteinek sorrendjét is megállapíthatta a művezető (t. i. Nádassy József, a későbbi színigazgató), úgyszintén a műsort is, mely most ekkép (sic!) alakult: Szerdán, 22.-én ’Nebántsvirág’, Pálmay első fellépte páros bérletszünetben, csütörtökön, 23ikán ’Mintaférj’ páratlan bérletben, pénteken, 24ikén ’Szép Heléna’. Pálmay második fellépte páratlan bérletszünetben, szombaton, 25-én ’Három testőr’ páros bérletben, vasárnap, 26ikán 7 órai kezdettel Pálmay harmadik fellépte páros bérletszünetben, itt először „Pillangó kisasszony’ és ’Szenes legény, szenes leány’. Hétfőn, 27ikén Pálmay búcsúfelléptével páratlan bérletszünetben ’Pillangó kisasszony’ és ’Szenes legény’ másodszor.

A Pécsi Nemzeti Színház 1913 előtt
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Gyűjteménye)

Mint a fenti műsorból látható, Pálmay csütörtökön pihen, úgy szintén szombaton is, de azért ha a színpadon nem is, a színházban látható lesz, mert megnézi csütörtökön a ’Minta férj’ és szombaton a ’Három testőr’ előadását.”

Tehát annyit tudunk eddig a korabéli híradásokból, hogy a pécsiek álma beteljesült: Pálmay Ilka megérkezett a – már akkor sem – „fatornyos hazájukba.” A „helyi hírharsona” azonban még tartogatott meglepetéseket, és „ki is játszotta kártyáit.” Érdemes lesz tehát olvasniuk a következő részeket…

(Folytatjuk)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a „Földiekkel Játszó Égi Tünemény” diadalútja Pécsett 1902 január végén – 2. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés